Hány évesnek, milyen neműnek, milyen jellemnek tartanátok az írásaim alapján?

Érdekel, hogy ki milyennek lát. Hogy mit gondol, mit érez, és hogy hogyan érinti egy-két írásom az illetőt. Megkérlek Titeket, kort és nemet is írjatok.

Hogyan Mondjam El?

Hogyan magyarázzam el vajon

Egy lélegzettel, félig hallgatagon,

Mindazt, ami bennem hánykolódik

Ami még szavaimban sem oldódik,

Segíts, kérlek, mert így olyan vagyok

Mint csecsemő, aki éppen csak dadog.

(Ó, annyi mindent mondani akarok...)

Mesélnék, de szavaim megrekedtek

Nem mutatkoznak és néha feleselnek,

Mondanám, de gazellaként szörnyülködnél

Mikor megtudja: mások gyomráért él,

Összehúznád magad, mint hangya,

Kit eltapos az élővilág fattya,

Sírnál, mint vadállat, aki csak élni akart

S nem vette észre; ölt és mindent felkavart.

Csendben maradok, mint egy üres vászon

Az még nem zavart meg senkit e világon,

Mondani akarom, de inkább nem teszem

Befogom a számat. Maradjon ez rejtelem.

Dilemma

Miért várjak száz esztendőt,

Hogy e világot elégedetten hagyjam itt?

Hisz minél jobban tépem a lepedőt

Annál jobban vékonyodik.

Ugyan, mit számít a mennyiség,

Ha a minőség rovására megy?

Célba veszem azt, ami semmiség,

Időből sok van, életből csak egy.

Nyakamba veszem a bajt,

Forgatom ujjaim közt a pengét

Magam alatt vágom, ami tart,

Hadd legyen kaland a lét.

Egy rövid, keskeny úton futok

- Mindhiába. De nem bánom azt,

E világon csak egyet tudok;

Ki többet akar - sikkaszt.

Sikkasztok hát az életből,

Ne tudjon később senki

Erről a bolond vénemberről,

Ki éveket akar tengni.

Mert az életem a tollam,

S ha már gyengén fog

Jó még, mégis olvashatatlan,

Ilyen ez. Fájó, egyszerű dolog.

Húzhatnám a kötelet,

Míg teljesen el nem szakad

De miért érnék vele többet,

Mint azzal, ami félig megmarad?

Puszta kíváncsiság az egész. :)