Nktek miben nyílvánul meg az introvertáltságotok?

Iszonyat elfáradok egy családi esemény után. Ahol mindenki egyszerre beszél, kiabál, nevetgél, kisgyerekek szaladgálnak. Nálunk egy sima karácsonyi összejövetel ilyen, vagy egy születésnap. Egy ilyen után én bezuhanok az ágyba és 12 órát alszok, és utána egész nap ne szóljon hozzám senki.

Szeretek egyedül lenni a természetben, csak úgy tenni egy sétát az erdőben vagy a folyóparton úgy, hogy nincsen ember a közelemben, ez az én világom. Mások nagy társasággal vonulnak föl kirándulásokon, nekem az nem kikapcsolódás.

Egyszerűen nem bírom elviselni az embereket, főleg a vadidegeneket . A saját szűk kis családommal szeretek lenni, de ennyi. Már a buszon is feszengek ha idegen ül mellém. Múltkor voltam férjemmel családi napon ahol senkit nem ismertem, kb, 30-40 ember volt. A végére konkrétan elsírtam magam hogy haza akarok menni. Nem tudok kapcsolatokat kialakítani, nem tudok idegenekkel beszélgetni.

Érdekes hogy ennek ellenére eladóként dolgoztam amit imádtam... Persze ha nem volt tömeg

Nálam legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy nincs kedvem menni a barátaimmal, e miatt sokszor volt az, hogy nem hívtak sehová, mert megunták, hogy kifogásokkal jövök. Persze ugyanakkor felháborodtam, hogy engem miért nem hívnak sehová. Így lassan el is veszítettem őket. Most pedig a párom baráti körét próbálom nem elveszíteni és megeröltetni magam, hogy mozduljak ki.

Amúgy e mellett nagyon jól elvagyok magamban, nem mindig igénylem a társaságot, vagyis nem vagyok rá szorulva. Csendes típus vagyok. Elég sok mindenből ki maradok a miatt, hogy inkább otthon ülős típus vagyok. De amúgy az utóbbi időkben nyitottam dolgok felé, ami számomra sokat jelent.

Lefárasztanak az emberek. Akárhol vagyok, alig várom, hogy hazajöjjek. Emberek közt unatkozom, egyedül nem.

Ettől függetlenül határozott vagyok, és jól kommunikálok, könnyen megy a "small talk", csak gyűlölöm. Nem szeretem az emberek többségét, mert unalmasak, nem lehet velük érdekes dolgokról beszélni, szinte mindegyiknek egyforma az élete.

Engem a társas események nem feltöltenek, hanem lefárasztanak és jól esik utána kicsit egyedül lennem, hogy visszanyerjem az energiámat.

A túl nagy társaságokat amúgy se kedvelem annyira, inkább egy szűk kör.

Nem vagyok nagyhangú, nem is szeretek meg tudok sokszor belefolyni az adott témába, mert simán közbe vágnak és nem hallgatják végig, amit mondanék.

Összességében szerintem aza fő jellemző, hogy gyengébb személyiség vagyok, mint a többiek.