Mindenkiben létezik egy negatív véglet az élettel kapcsolatban, vagy ez nem jellemző?

Sajnos rám nagyon is igaz, hogy csak végletekben tudok gondolkodni. De ez már túl van az egészséges szinten szerintem.

Szinte az őrületbe kerget ez az állandóan jelen lévő érzés, ami nagyon hátráltat az életben.

Nyilván átlag ember vagyok, vannak jó és rossz tulajdonságaim/döntéseim, jó és rossz tapasztalatok. De egy konkrét példa:

Költözni szeretnék végre sajnos 28 éves koromig nem sikerült, egyedül nehéz és rizikós bármilyen hitelt vállalni.

Tehát vágyom rá és el is indulok az úton de rögtön ott van a másik véglet ami a legrosszabbat juttatja eszembe és megtorpanok.

Bármi másra is igaz ez, párkapcsolat/család vállalás ( szeretnék párt találni de bízni manapság nem lehet, szeretnék gyereket de ebbe a világba nem az a jó döntés ha vállalok.)

Szóval bármiről legyen szó egyből ott van a negatív is, az arany középutat látom de egyszerűen kizárom saját magamat, ezzel a szélsőséges gondolkodással.

Pszichológus is eszembe jutott már, de erre is igaz, hogy nem látom értelmét csak azért mert...

Bár előbb utóbb muszáj lesz valamit lépnem, mert ettől függetlenül vágyok egy olyan életre amivel tudok azonosulni és ami jelent valamit, ami nem feltétlenül az élet rendje címszó alatt fut, hanem valamilyen mélyebb dologra.

Szóval az, hogy mindent túl gondolok és mindig mindenre választ és értelmet keresek egészségtelen mértékben, másokra is jellemző?