Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Kiégés 18 évesen ?

Kiégés 18 évesen ?

Figyelt kérdés

Valahol olvastam,hogy ma már nem számít extrának 13 évesen túlesni mindenen,aztán 18 évesen kiégni


Őszintén egy 18 éves aki előtt ott a kaland az élet a felnőttkor a "függetlenség"az mégis, miben és hogyan tudd kiégni? Nem tudom elképzelni.


Tudom,hogy a mai fiatalság hamarabb csinál dolgokat,őszintén én kíváncsi vagyok,hogy tudd kiégni egy 18 éves.

Most vagyok 20 éves,én 16 éves voltam amikor elkezdtem ezeket a dolgokat mint egy 13 éves (3 év nem tűnik soknak )


Érdekelnek vélemények tapasztalatok

Mégis miben és hogyan égki egy 18 éves


2020. szept. 27. 00:16
 1/8 anonim ***** válasza:
24%

Drogoktól simán!! nem a fűre gondolok, az jöhet minden mennyiségbe :)

19/f

2020. szept. 27. 00:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
A fiatalok mostanában már a középiskola kezdetétől fogva eljárnak bulizni. Ezek azok a bulik, amik leginkább egyetem alatt voltak esedékesek. E miatt szerintem egy csomónak elmegy tőle a kedve, és kiég, mire egyetemre megy :D Azt meg tapasztalatból mondom, hogy szintén már középiskolában elkezdik egymást orrba-szájba ba*zni, bármilyen hihetlen is, és mindent egybevetve nem nehéz kiégni mire 18 leszel :D
2020. szept. 27. 02:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
100%

A maximalista szülők elvárásaiban

Egy versenyistálló kaliberű iskolában

Iskola melletti foglalkozásokban, főleg ha verseny szinten csinálja vagy párhuzamosan 3-4 körben benne van

Családon belüli bántalmazás

Iskolai bullying

Szexuális zaklatás, amit még nem tud kezelni



16 évesen major depresszióval kezeltek, sorozatos pánikrohamokkal és anorexiával. Szép csomag, mi?


Kitűnő tanuló voltam, verseny szinten úsztam (benne voltam a top 5-ben a legtöbb fővárosi versenyen), zeneiskolásként később kórussal léptem fel. Akkortájt kezdett megromlani a szüleim kapcsolata, anyukámat féltettem apámtól napi szinten, annyira elharapóztak a viták és életem első szerelme öröklött véralvadási zavarnak köszönhetően egyik napról a másikra meghalt. Az iskolában folyamatosan bántalmaztak és kiközösítettek, ezért mentem máshova gimnáziumba, de akkorra már bőven szarkész voltam.


18 éves korom körül kimásztam a szarból, kis időre.


Második kör: 22 évesen új szakot kezdtem és ismét leterhelt a tanulás sokkal jobban, mint korábban. Mellette továbbra is sportoltam. Aztán jött a szerelmi bánat egy viszonzatlan szerelem miatt, ami nagyon sokáig se veled se nélküled viszony volt (kortól teljesen független, ki, mikor és mennyire törik össze egy ilyentől), végül a családon belüli vagyonelosztás miatt apám is elkezdett perelgetni. Havonta jártam bíróságra, ismét előjöttek a pánikrohamok a folyamatos szóban-írásban zsarolásai miatt, buktam a tárgyaim nagy részét, de szerencsére a pert nem. Alig bírtam kikelni az ágyból, a sport tartott egyben úgy, ahogy.


Mostanra tudom, hol van az a pont, ahol nemet kell mondanom, de nagyon sokáig nem tudtam ezt kezelni. Nagyon sokáig örlődtem a túlvállalásom és az ostoba szar emberek miatt, főleg tiniként. Nem tanították meg otthon, hogy kell magamról lerázni az ilyesmit... Ez van.


Szóval alig vagyok 25, két éve álltam munkába, 18 évesen ittam először és 17 évesen szexeltem először, alig voltam részeg (az is nagyjából akkor kezdődött, mikor egyetemista lettem) és sosem drogoztam, mégis annyira kiégtem kétszer is, hogy nem tudom, hogy vagyok most egyben.

2020. szept. 27. 02:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
100%

Az előzőhöz hasonlóan én is maximalista szülők elvárásai + versenyistálló iskola miatt 18 évesen komolyan kiégtem.

Ennek köszönhetően az élet semmi másról nem szólt akkoriban már jó pár éve, csak az iskoláról, tanulásról, és még így sem voltam kiemelkedő tanuló, egyszerűen a képességeim, plusz a pszichés problémáim a kiégés és a magány és a szexuális frusztráció miatt (nem nézek/néztem ki jól, a nők lesz@rtak mindig is) ennyit engedtek, persze ez tovább taszított a gödörbe.


Azóta is tanulás- és munkaundorom van. Sajnos tudat alatt annyira belém égett, hogy semminek sincs értelme amit csinálok.


25/F

2020. szept. 27. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

Nekem ezt 19-20 éves koromra sikerült "elérni"..

Maximalista szülők hatalmas elvárásokkal

Sulis gondok (tanárokkal, diákokkal)

Mentális gondok


Sajnos túl sok tapasztalatom van ilyen téren, de próbálom sűríteni. 20/L, szüleim pedig már közelebb vannak a 60-hoz, mint 50-hez..


Kegyetlenül nagy elvárásai voltak és vannak felém mióta világ a világ. Késői, egyke, évvesztes gyerek vagyok, szóval mindent tőlem várnak el egyszerre, ami normális esetben eloszlana 2-3 gyerek közt.

Hatalmas leteremtéseket, szemrehányásokat kaptam, ha 3-t mertem hazavinni általánosban és gimiben is. Néha órákon át vágtak a fejemhez rosszabbnál rosszabb dolgokat, de a vége elég sokszor ez volt: "végülis utcaseprők is kellenek". Mindezt egy 3 miatt.

Állandóan másokhoz hasonlítanak, és színeznek (inkább anya) a történeten, hogy még rosszabbul érezzem magam. Egyszerűen sosem voltam, vagyok nekik elég. Emiatt az amúgy is alacsony önbizalmam valahol a béka popója alatt kevereg.

Ha valamit elrontok, előszeretettel hánytorgatják fel a régebbi hibáimat is.

Ha rossz kedvük van, akkor rajtam vezetik le..

Dicséretet nem szoktam kapni, de a legkisebb hibáért már rögtön kapom a fejmosást.

Még mehetne tovább, de inkább ennyi elég.


Volt egy tanárom, aki kegyetlenül rám szállt, piszkált, beszólogatott, megszégyenített. Mással is eljátszotta ezt, végül az igazgató fülébe jutott és kicsapta. Kemény hónapok voltak, állandó hasgörccsel mentem az óráira és féltem, hogy ma vajon épp mi lesz.

Osztálytársaim nagyja kihasznált a házik és jegyzetek terén. Ha nem küldtem el nekik azonnal (édes mindegy, hogy bejárós voltam 1 órás buszúttal), volt rá példa, hogy ők is rám szálltak és mondtak rólam ezt-azt, bár inkább a hátam mögött, de figyelve, hogy jól halljam.

Azok közt voltam, akik sosem ittak, cigiztek vagy drogoztak (az osztály több, mint fele igen, és válogatott osztály volt!) és csendesebb, tehát sokszor voltam téma tárgya. De ha kellet valami, akkor rögtön eszükbe jutottam és küldték a szívecskéket ezerrel.

Végig tanultam idáig az egész életemet, szinte csak erről szólt minden. Mindig 4,4 felett volt az átlagom, és a város legjobb sulijaiba jártam. Ha hétvégén fényes nappal sorozatot találtam nézni jöttek a kérdések, hogy "nem kéne tanulnod? a házikkal mi van?"


Volt egy legjobb barátnőm, akiről kiderült, hogy nárcisztikus, na ő is sokat rontott a dolgokon...

Sosem volt még párkapcsolatom, jelen pillanatban például úgy érzem alig van igaz barátom..

A szomszédokkal is csak a baj van, vagy hajnali 4-ig bömböl a tv, vagy a kutyák hisztiznek, vagy a felső szomszéd rohangál, szóval alvási gondok is akadnak..

Szeretek tanulni, talán jobban is, mint az átlag, de sajnos az utóbbi időben nehezebben tudom magam rávenni, hogy tanuljak is, ez pedig nagyon zavar.


Valószínűleg depresszióm van, sokszor nehéz a mellkasom és nehéz levegőt venni, pár hónapja volt egy olyan időszakom, hogy heteken át álomba sírtam magam.

Nem kilátástalan a helyzet, az egyetem kezdete óta (idén kezdtem) már határozottan jobb, bár még mindig van hová fejlődnöm. A sport nekem is sokat segít, meg az is, hogy jobban tudom irányítani az életem. Bár a szüleim nem éppen támogatóak, amikor a sportomról van szó...

(elnézést, amiért ekkora regény kerekedett belőle)

2020. szept. 27. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:

Elhamarkodott sexuális kalandok,sok lánynál és fiunál pl meg akarnak felelni vagy nem akarnak mások lenni másokat majmolnak és "gáz" ha te szűz vagy és képesek enyi idősen össze feküdni fűvel fával mert menő, meg ez a "normális" és már ezek pl már kora felnőtté teszik, sokan akik 13,14,15 évesen sexeltek később ők azok akik osztják az észt 30 valahány évesen hogy várj vele mert megbánod és szerelemből veszisd el ne csak úgy stb.

Bulizás,alkohol,cigi,akár drogok fogyasztása, és erre büszkék is mert ugye tumblr,insta,snap,naon menci ha lefotozod ahogy cigizel,vagy fuvezel épp mert az olyan rosszkislányos vagy fius.

Vagy akár rossz társaságba keveredés is fenálhat bárkinél.

Sulibol való kimaradás is sajnos akár sok értelmes gyerek elkalodik ez miatt.

Esetleg olyan csaladbol jon ahol isznak vagy barmi koran elkuldik dolgozni es ezaltal fel kell nonie idő előtt nem lehet gyerek stb, rengeteg minden közre játszik! Én nem vagyok kiégve, 17 éves vagyok, szűz amire büszke vagyok, nem iszok, sose cigiztem és nem is akarok, drogot se, jókaocsolatom van anyámal, sok megrázkodtatás ért nagyon kicsin, de megtanultam feldolgozni hogy van rossz is sajnos de együtt kell vele éllni, és mindig kellenek célok amiért érdemes küzdemk, reménykedni, hobbik amiért szivesen kellsz fel nap mint nap stb, humor, ezektől maradsz gyerek kicsit és nem karotnyelt kiégett már 20 éves korodra.

2020. szept. 28. 01:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Szia! Én 16 évesen égtem ki, de nagyon. Hasonló okokból, mint amit amiket fölöttem írták. Nekem már kisebb koromtól volt/van egy teljesítménykémyszerem és perfekcionista is vagyok. Abban az időszakban folyamatosan egyedül voltam, az osztályban kiközösítettek, bántották, állandóan csak a házit kéregették, pletykákat terjesztettek rólam, szekáltak, mert jól tanultam. Volt egy kezeletlen elég komoly szorongásos zavarom, pánikrohaim voltak, alig ettem és aludtam, sírtam sokszor. Nagyon rossz volt, senki nem tudott ezekről, mert megjátszottam, hogy jól vagyok. A szüleim nagyban lesz@rták, csak rátették egy lapáttal,otthon is megszaporodtak a problémák. A tanulásba temetkeztem,ez volt mindig is a mentsváram. Egy tanárom állandóan lenézett (pedig pár tantárgy kivételével ötös vagyok), ezért úgy éreztem bizonyítanom kell. Azon az éven szinte minden héten versenyekre jártam, különórákra és szakkörökre is mentem. Bár nagyon szép eredményeim lettek, mert szinte mindent megnyertem és büszke vagyok rá, de teljesen kiégtem. Az utolsó heteket azon az éven alig tudtam végigvinni, teljesen elhagytam magam, nem érdekelt a higiénia, a teendők, állandóan fáradt voltam. Egyedül az évzáró volt jó, mert megjutalmaztak, de kb. 5 percig örültem, aztán jött az üresség. Az a nyár nagyon kemény volt. Úgy éreztem semmi célja az életemnek, nem vagyok semmmire képes, semmiben nem találtam örömöt. Ez az állapot kb. 3-4 hónapig tartott, borzasztó volt. A másik idegösszeroppanás-kiégésem idén december felé volt. Sajnos otthon nagyon sok balhé lett otthon, bántalmazni kezdtek és a testvéremet, ő depressziós és evészavaros lett, én pedig a tanulásba kapaszkodtam ismét. Nekem ez az egy mód, hogy tartsam magam, ne omoljak össze, ez az egy amit kontrollálni tudok. Egy versenyre tettem fel mindent, sokszor szó szerint ez tartott életben. Miután megvolt a verseny, rájöttem, hogy nem látok tovább, céltalanok lettek a napjaim, mert folyton csak tanultam és teljesen elnyomtam az érzéseimet. Én már csak le akarok érettségizni, remélem, nem kapok idegösszeroppanást ismét. 18/L
2021. jan. 12. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
én 18 vagyok és én pont az ellentétől égtem ki, azzal hogy nem éltem ki magam folyton zárkózott vagyok semmi életkedvem
márc. 23. 11:48
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!