Mit tehetnék vagy egyáltalán van mit?

Nyilván,hogy ezt a kérdést felteszem még nem adtam fel teljesen.Viszont már összeroppanok a nyomás alatt,magamban tartom évek óta ezt a sok érzelmet ami folytogat és senki a világon senki sem érti meg egy kis százalékát sem,nincs kinek el mondjam, nincs ahogy kiadnom.Hatalmas kő van a szivemen és senki sem húz magához,már annyiszor becsaptak és dobtak el maguktol az emberek elvesztettem az összes bizalmam és hitem.Csak kételkedem és már az az összakapargatott önbizalmam is csak illuzió.Túl sokszor törtem meg.Félek,és ezért annyira csalódtam magamban a legderüsebb legboldogabb és legtársaságibb személy vagyok vagyis azért küzdöttem hogy legalább annak tünjek.Egyedül akarok lenni elmenekülni,vagy valakiben megkapaszkodni.Tudom,hogy még hitegetem magam amivel mig lehet.De még a fényt az utat vagy a célom álmom nem találtam meg.18 éves vagyok,igen még nagyon fiatal.De a gyakori pánikrohamok a stressz az elutasitások az elitélések úgy érzem abba a semmibe kergetnek amiből már nem tudok visszafordulni...hihetetlenül a fáj a szivem.