Mi az én betegségem/bajom?

Én ugyanilyen vagyok. Én nehezen, de befejeztem az iskolát, most egy laza esti suliba járok, szakát tanulok, és nagyon szeretem. Nemrég eldöntöttem, hogy egyetemre akarok menni, nem is akárhova és nem is akárminek, hatalmas cél ez számomra, és nagyon kemény út vezet el odáig, de rajta vagyok az ügyön, az idő is szorít, mert van korhatár.

Nekem si ez volt az egyik apróbb cél, hogy megtanuljak angolul, egyszer neki kezdtem, két hónapig csináltam, majd abbahagytam, most viszont pár hónapja elkezdtem megint, és lassabban haladok, mint előtte, de többet gyakorlok,é minden nap csak egy bizonyos ideig csinálom, ha 10 percig, akkor tíz percig, ha egy óráig, akkor egy óráig, rosszabb dolgokra is elmegy ennyi idő, pl gyk-zásra. Ha nincs kedvem is csinálom, igaz akkor lehet csak félleckét veszek végig, de csinálom! És arra gondolok, hogy ez azért kell, hogy majd egyszer egyetemre mehessek, és az emberek azt mondhassák, hogy ,,Na, ez igen! Ő elvégzett egy olyan szakot, amit nem mindenki tudna. Ő bekerült egy olyan egyetemre, ahova nem mindenki jut be. Neki lesz munkája mindig! Ő egy sikeres ember!"

Mert eddig kb egeész életemben a következőket hallgattam: Nem lesz belőled semmi, csicska vagy, csicskás leszel, stb.

Nekem ezekből lett elegem, a nyelvvizsga az egyetemen nekem bemeneti feltétel, de kell még a jogsi is, abba is belekezdtem, de nem sikerült végig csinálni, most kezdem elölről, gőzerővel nézem a videókat róla, stb. Meg kell csinálnom, mert nekem egyetemre az is kell, az is bemeneti feltétel. Aztán edzenem si kell, mert lesz fizikai felmérés, de azt egyelőre félretettem, egyszerre csak egy dologra koncentrálok. Ezt ajánlom neked is, soha ne azt csináld, hogy "Na, most megtanulok angolul + minden nap két órát edzek". Ezt felejtsd el! Kezdd az angollal, és tanuld addig, míg a kívánt szint nem lesz meg, ha az megvan, levizsgáztál, akkor jöhet az edzés. Egy dologra koncentrálj, de arra minden nap, és nagyon! Ha napi tíz percet szánsz rá, akkor is előrébb leszel a mostani állapotodtól, én is valamikor napi 5-10 percet szánok rá, mert fáradt vagyok, nincs kedvem, stb. De valamikor napi kétszer is neki ülök, és tanulok.

Tehát első lépésként tűzz ki egy nagy célt(mint nekem az egyetem), és apródonként építkezz, és amikor elfogy a motivációd ideiglenesen, akkor azonnal gondolj a nagy célodra, amit el akarsz érni ezekkel! Nekem mindig beválik.

Ha egyáltalán nem bírsz sokáig koncentrálni, mehetsz egy kört az orvosnál, hátha kiderít valamit, de ha semmilyen egészségügyi problémád nincs,ami ezt a viselkedést indokolná, akkor csupán két szó: önuralom és akaraterő.

Mindenki életében van számtalan olyan dolog, amihez nincs kedve, de csináljuk, mert szeretnénk azt az érzést a végén, hogy "igen, megcsináltam!" Hiába unod magad hülyére, egyszerűen uralkodj magadon, és csináld tovább - pl. a nyelvtanulást. Könnyű küzdeni a célért, amikor hajt a lelkesedés, de az értékét pont azok a percek adják, amikor vért izzadsz az eléréséért.

Ha azt gondolod, hogy azok az emberek, akik elértek valamit, mindig szívvel-lélekkel tudtak küzdeni, akkor nagyot tévedsz.

Ezzel a mostani hozzáállásoddal soha nem fogsz jutni semmire. Kapd össze magad, és tanulj meg parancsolni saját magadnak!

(Ha kiderülne, hogy betegség okozza, akkor viszont bocs a kioktatásért)

#7-es vagyok: figyelemhiányos hiperaktivitásnak hívják ezt a betegséget, aminek elég sok tünete lehet, és nehéz felismerni.

Szépen, helyesen írsz és ki tudod magad fejezni, felismered, hogy valamilyen gond van. Látszik, hogy értelmes, intelligens vagy.

Pont ezért lenne bosszantó, ha szimplán csak olyan borzasztóan lusta lennél, hogy még a középsulit is elhanyagoltad.

Remélem, sikerül megoldást találni a problémádra. Szorítok, hogy így legyen.