Miért van az, hogy én jobban szeretem a nagyon régi 80 meg 90 évek kézzel rajzolt meséket, pedig akkor még nem is éltem? Lehet köze ahhoz, hogy én is nagyon szeretek rajzolni és valahogy megfog emiatt? 20f

igen, összefügg- mert azok közt sok a művészi illusztráció

Ultragáz rajzokkal jelenik meg most sok mesekönyv.

A régi könyvekben Würtz, Hincz és más igazi festő- grafikusművész alkotott

A régi mesék még néztek ki valahogy. A mostaniak el vannak menve egy nagyon bugyuta irányba...

Ha meg érdekel a rajz, ajánlom a A vad bolygó (Fantastic Planet)

(1973) című alkotást. :)

Én is jobban szeretem a régebbi meséket, és én is egy csomó olyat imádok, ami akkor jött ki, amikor még pajzán gondolat sem voltam.

Amit én látok, az az, hogy egyre nehezebb lekötni a kölkök figyelmét, és ezért egyre furább, rossz értelemben vett módon élénkebb, sokkolóbb figurákat rajzolnak... illetve egyre kevesebb figyelmet fektetnek a nüanszokra. Ha megnéz az ember egy régebbi, minőségi rajzfilmet (mert azért abban az időben is jöttek ki borzalmasan gány munkák), látszik, hogy figyelmet fektettek arra, hogy változatos arckifejezései legyenek a karaktereknek vagy ha annyira nem, mert mondjuk tényleg kicsiknek készültek, akkor a mozgásnak... most meg már, ami hasonlít a valósághoz, az uncsi.

A másik az, hogy egyre kisebb pénzbefektetéssel akarnak egyre több anyagi hasznot elérni. Most nem azért, de az nekem döbbenet, hogy a mai világban, amikor tényleg minden technológiai eszköz az alkotók rendelkezésére áll, egy Mása és a Medve ilyen népszerű lesz, amikor annyira pocsék a grafikája, hogy csak na. Konkrétan ízlésromboló. Meg azt sem szeretem, amikor hülyének nézik a gyerekeket. Egy 4-5-6 éves gyereket is le tud kötni egy Frakk vagy egy Tom és Jerry... helyette jön Dóra, a felfedező... "iiiiiiiigeeeeeen, a hátizsáááák kééééééék"... ilyenkor az arcom kaparnám le legszívesebben.

Amúgy vannak azért sztem tök vállalható rajzfilmek most is, pl. a Phineas és Ferb.

ja 1-es vagyok - én könyvekről írtam. A rajzfilmeknél pedig az a jelenség van, amit a 3-as ír:

"egyre nehezebb lekötni a kölkök figyelmét, és ezért egyre furább, rossz értelemben vett módon élénkebb, sokkolóbb figurákat rajzolnak"

- ez a felnőtt műfajokban is így van, a horror, vagy egyéb témákban. Egyre erősebb, sokkolóbb kell. 'Fantomas' a maga korában még rémisztette az embereket (van akinek erre van igénye) ma tombolni kell a képeknek, hogy hasson, de más érzékeknél is ismerte a jelenség: ha sok mű édes dolgot eszik valaki, az egyszerű, 'éteri' ízek nem ízlenek már...

A könyvekre visszatérve: egy-egy művészi illusztráció és a mesélő szülő jobb hatást ér el nevelés szempontjából, mint mint ha divatos - és sokszor giccses - rajzokkal, képregényekkel teletömi a gyerek fejét. A képzeletet lebénítja. Míg, ha képek nélkül hallgatja, a képzelőereje fejlődik. Jó az, szüksége lesz rá, ha alkotni fog.

Én alapból jobban szeretem a rajzfilmeket, mint a számítógépes, CGI animációt. Ezekkel nehezen tudtam megbarátkozni. Nem jön át belőlük az alkotók stílusa, egyedisége, amiről fel lehet ismerni. Olyan műanyag nekem az egész, a figurák, az arckifejezéseik, mozgásuk, hiába van csúcstechnikával aprólékosan kidolgozva pl. a macska szőre vagy a tenger vize. És 12 egy tucat belőlük.

Pár azért bejön nekem is: a Shrek-ek, Toy Story, a Szörny Rt. és a Cincin Lovag.

Szerencsére azért a jó öreg 2D még nem tűnt el, még ha általában már nem is kézzel készülnek ezek sem.

Ami meg a mesekönyv illusztrációkat illeti: már gyerekként jobban szerettem a rendesen kidolgozott, szép vagy épp jópofa rajzokat, az egyszerű krikszkrakszokat sosem bírtam. Nem hülyék a gyerekek, nekik is lehet fejleszteni a szépérzéküket.

Fel nem fogom például, hogy Bartos Erika könyveire, azokkal a borzalmas "Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske!" szintű rajzaival / Bogyó és Babóca, Anna, Peti, Gergő /hogy lehet igény? Ha lenne gyerekem, nem adnám a kezébe, az tuti.