Miért nem mernek vitába szállni az emberek?

Nem szántam provokatívnak a kérdésemet, csupán ezt tapasztalom magam körül, és sokakat hallottam feszegetni ezt a témát. Természetesen vita alatt a nyugodt,személyeskedéstől mentes (!) értelmes disputációt értem, nem pedig az indulattól túlfűtött perlekedést, kicsinyes cívódást.

Inkább pszichológiai irányból érdekelne a jelenség: mi zajlik le egy diskurzusból kihátráló ember elméjében? ( A félrelépés sok mindenből adódhat, akár félelemből is, ami tudtommal - bár sem pszichológus, sem filozófus nem vagyok - az egyik legkomplexebb, legsokoldalúbb érzés)

Bátorkodtam magyar identitásról írni. Minden nemzetnek megvannak a maga sajátosságai, melyeket az adott ország, etnikum történelme határoz meg, formáz. Feltételezem, ilyen gazdag múlttal nekünk is adatott egy összetett jellem.

Nem szántam provokatívnak a kérdésemet, csupán ezt tapasztalom magam körül, és sokakat hallottam feszegetni ezt a témát. Természetesen vita alatt a nyugodt,személyeskedéstől mentes (!) ( például mások hejesírását :) kritizálni ) értelmes disputációt értem, nem pedig az indulattól túlfűtött perlekedést.

Inkább pszichológiai irányból érdekelne a jelenség: mi zajlik le egy diskurzusból kihátráló ember elméjében? De akár vadabb vizekre is evezhetünk: a mai politikai viták is vérszegények. Természetesen nem kívánhatunk egy reformkorihoz hasonló vitakultúrát, de mégis lenne mit fejlődni hozzáállás terén az államférfiaknak és- nőknek. Akár egy-egy "apró" gesztus elvetése is jótékony lehetne.

Bátorkodtam magyar identitásról írni. Minden nemzetnek megvannak a maga sajátosságai, melyeket az adott ország, etnikum történelme határoz meg, formáz. Feltételezem, ilyen gazdag múlttal nekünk is adatott egy összetett jellem, ami nem fekete és fehér, hanem gyakran tényszerű.

Véleményem szerint mindenképpen érdemes VITÁBA szállni ( a veszekedés témájában és stílusában különböző), hiszen így tudsz hitelt szerezni magadnak, az általad képviselt koncepciónak az adott kérdésben. Félreértés ne essék, itt közérdekű tárgyú diskurzusról írok ( nem a szomszéddal, padtárssal, munkatárssal folytatott, személyes sértésektől és indulattól bűzlő heves beszélgetésre, ahol valóban tapasztalható a győzni akarás, fölényeskedés explicit célja vagy a közösségi oldalakon vívott, ömlesztett, korlátlan résztvevőjű vérszívásra.)

A hatalmi visszaélésekkel egyetértek, magam is tapasztaltam hasonlót, de találkoztam már olyan felettessel is, aki nyitott személyiség lévén képes volt diskurzust folytatni.

Ha csak egy embert sikerül meggyőznöd erkölcstelen eszközöket mellőzve, már megérte vitába szállnod. És mindenki meggyőzhető, hiszen "a lélek olyan, mint egy tiszta lap": kinek többé, kinek kevésbé van teleírva, de sokszor akad még hely azon a papíron.

Amit írok vagy amiről írok?

Ma már más gyereknek lenni a média szennyezés közepette.

Ellenben igazad van, felvirágzik a "magyar csinovnyik" kultúra. A nemzetre tett megjegyzések kissé nyersnek hatnak: van benne igazság, de szerintem bőven vannak jóságos, szerény, összetartó magyarok is nem kis számban.

Ha egyetértés van, vita nincs,csak megvitatás. A beszélgetés nagyobb halmaz, ami a kommunikáción belül van.