A francialégiósoknál tényleg ilyen gyakori, hogy lelkileg meg vannak nyomorítva?

Hát, azért egy honvéd meg egy francia idegenlégiós között van egy kis különbség..

Aki több évet szolgál itt az mind ilyen. Az emberek amellett hogy verik őket, és a caporal végig azzal győzköd minket hogy egy senkik vagyunk, akik az életben semmire se vitték! Szóval emellett az ember rájön egy pár év után, hogy az élete itt nem lesz jobb, nem lesz az az ember akit elképzelt mikor idejött. És arról nem is beszélve hogy a sok veszteség hogy begolyózza az embert. Mikor minden egyes nap, felkelsz a kis hálókörletedben, 4 férfivel. Elkezdesz dolgozni, és végig azon gondolkodsz, mi lehet otthon, látod a közösségi oldalon a többi embert. Rosszul esik, aztán kiküldenek valahova, ahol kényelmetlen, szintén sok a veszteség, és minden nap benned van hogy ma lehet meghalsz. Hazavágysz. Hazamész, a családhoz, visszamész és csak jobban hiányoznak. Nyilván személyfüggő ez mind. Valaki örömmel tekint vissza, és az évek során jobban bírta a gyűrődést, valaki rosszabban. Érdekes dolgok ezek, az ember bele se tud gondolni.

Egy ex-légiós ismerősöm van, a válasz határozottan igen. Igaz, valószínűleg már akkor sem volt teljesen normális amikor kiment, de hogy mentálisan nem használt neki a dolog az biztos.