Egyetértetek, hogy aki nem éli meg minden napját csodaként, akkor nincs is értelme az életnek ?

Olyan ember nincs, aki minden napját katarzisként éli meg. De abban egyet értek, hogy igyekezni kell minél több napot úgy eltölteni, hogy hasznosnak, és pozitívnak érezzük azt.

Nyilván vannak napok, időszakok, mikor az ember csak "elvan" és a háta közepére nem kívánja az egész "boldogság" témát.

Szerintem sok embernél már az is fejlődés lenne, ha legalább néha meglátná a jót, és tudatosan próbálná javítani a hangulatát. ÉS még ha nem is éri el azt a boldogságot, amit hiányol, de nem is lenne az a búvalbélelt.

Csak ugye sokan szeretnek fetrengeni a szarban, kifejezetten élvezik. Egy ilyennek ha megemlíted a boldogságot mint szót, azonnal ellenérzést vált ki belőle.

Tévedsz! Egyáltalán nem lényegtelen, hogy kiktől olvastál.

"egyébként meg nem lehet, hogy ezek a saját gondolataim és nem holmi könyvből vettem át?"

Nem, mert te is elindultál valahonnan, volt számodra egy mankó vagy egy lökés. Te se így születtél. Volt valami, ami elindított téged.

Egyébként miért olyan ördöngőség leírni, hogy kiktől olvastál? Csak nem egyáltalán nem olvastál senkitől és most csak itt akarod beadni, hogy te igen is olvastál?

Tudod, úgy nehéz bármit is elhinni, ha nincsenek mögötte bizonyítékok tények.

Rettenetesen frusztrált vagy. Tudod, aki életvidám, boldog, harmóniában él az nem foglalkozik másokkal, nem ír ki ilyen stílusban kérdést és nem rugaszkodik el 100 km-rel a talajtól.

#36

Aki boldog ember, az nem mások előtt bizonygatja, hogy mennyire boldog. :)

Nem értek egyet.

A katarzisnak éppen az a lényege, hogy ritkán adódik, ez adja az erejét.

Minden napnak más a feladata. Vannak aktív napok, passzív napok, pihenősebb napok, elvonulós napok, olyan napok, amikor annyi történik, mint egy hét alatt, stb.

Ettől dinamikus és érdekes az élet.

Ha minden egyes napra úgy tekintenék, mint egy begombázott hippi, akkor hamar elveszítené a varázsát a világ a szememben.