Tudtatok már meg valami olyan titkot egy közeli ismerősről, amivel tönkretehettétek volna az életét? Mi volt az, és végül mit csináltatok?

Tudtam nem is egyről. Csalások, megcsalások..

Mit tettem? Hallgattam. Nincs közöm mások életéhez.

Volt barátnőm titka, hogy a kisfia apja nem a férje, hanem az egyik kollégája. Egyszer volt egy titok kibeszélős napunk. Ő elmondta a titkát, én is elmondtam. Az én titkom az volt, hogy az exem nem tudta, hogy megismerkedésünk előtt túlsúlyos voltam. ( 100 kilós, fogyás, és bőrleszedés, plasztikai műtét) Később barátnőmmel összekaptunk, és bosszúból elküldte az exemnek a régi képeket ahol nagyon kövér vagyok. Nekem rosszul eset ez a kicsinyes viselkedése, végül nem is volt olyan nagy dolog, mert nem csinált az exem gondot belőle, sőt csodálta a változást. ( pár évvel később barátként más okok miatt mentünk szét) Akkor bennem volt, hogy ha ő ilyen kicsinyes volt, akkor én is, és elmondom a férjének, hogy nem ő az apuka. De nem tettem meg. Odaálltam a volt barátnőm elé, és mondtam, hogy én nagyobb féjdalmat tudnék okozni, mert ha a férje rájön, csúnya válása lesz. De nem árulom be, de nem miatta. A kisifú miatt. Ő az ártatlan, nem kell az anyja vagy miattam szenvednie.

Ott akkor befejeztem a barátságot.

Néha próbálkozik, rám ír, de nem válaszolok. Szerintem elég bűntetés ez is neki. Elveszített egy majdnem 20 éves barátságot.

Igen.

Hasonló, mint a négyesnek - más volt az apuka.

Én sem mondtam el, mert kedveltem a kislányt, ha már a családját nem is.

Igen, több ismerősömről derültek ki dolgok. Érdekes módon soha nem úgy történt, hogy megbíztak bennem, és elmondtak dolgokat, hanem egyszerűen lebuktak, vagy másoktól hallottam vissza úgy, hogy meg is voltak azok a dolgok, amelyek alátámasztották a hallottakat....

Soha nem csináltam semmit. Szerencsés voltam eddig, mert vagy nem volt közeli ismerős, vagy nem olyan volt a kapcsolatunk, hogy engem is tönkre lehetett volna tenni. Úgy voltam vele, hogy nincs közöm hozzá, másfelől pedig nem éreztem szükségét, hogy tönkre tegyem bárki életét.

Persze volt olyan, hogy elgondolkoztam, hogy lépéseket teszek, de szerencsére nem a hirtelen döntéseimről vagyok híres, így nem tettem semmit. Ugyanis úgy éreztem, hogy nincs közöm az ő hülyeségeikhez, és nincs is jogom ilyen dolgokat csinálni. Szeretnék nyugodt életet élni, és úgy elég nehéz lenne kivitelezni, ha szándékosan ellenségeket gyűjtenék. Mert biztos lenne olyan, aki elégtételt akarna venni, és bosszúra készülne.

Kérdés, mit értünk a "tönkretehettük volna az életét" alatt... kiderült volna ha kisebb piszkos titka, ami miatt vki megutálta volna (pl. megcsalás), vagy vmi súlyosabb dolog? Ha súlyosabb dologról van szó, pl. gyilkosságról, én simán feladnám, az ilyen dolgokban nem ismerek kegyelmet.

Megcsalásról, amit nem vallottak be, tudok. Nem adtam tovább egyiket sem, az alábbi okok miatt:

- egyik esetben csak a megcsalót ismertem, a megcsaltat nem... a dolgot elítélem, de nem gondolom, hogy ilyen esetben nekem erkölcscsőszködnöm kellene, és az erkölcs védelme érdekében beköpnöm a megcsalót... főleg, hogy utána nem sokkal ténylegesen szakított az illetővel, és összejött azzal, akivel megcsalta

- másik eset: szintén nem ismerem a megcsaltat, és nem is a megcsalótól tudtam meg a sztorit, hanem egy közös ismerőstől... kollégák voltunk mind a hárman... aki elmesélte a sztorit, ő már nem dolgozott akkor a cégnél, de attól függetlenül nem akarta, hogy aztán sz.kavarónak tartsuk meg amúgy sem azért adta tovább a sztorit, hogy pletykáljon, hanem hogy bizonyos dolgokat, amik a cégnél történtek, más megvilágításba helyezzen (mindketten vezetői pozícióban voltak)

Ja meg szüleim csináltak pár elég meredek dolgot velem. Verés, nagyon durva lelkiterror, amit akartok. Nem adtam tovább igazából senkinek, mert amikor kevésbé súlyos dolgokról beszéltem másokkal róluk ismeretségi körben, akkor sem vettek komolyan, azt hitték, túlzok, füllentek. Így meg vagy nem hinnének nekem, vagy le sem tudnám magamról mosni, hogy én vagyok a sz.kavaró, amiért a szüleimtől bizonyos ismerőseik elfordulnak majd.