Más is érzi úgy, hogy megváltoztatta a karantén?

Engem kicsit változatott meg, de nem jó értelemben.

Nem voltam soha az a nagyon szociális típus, én voltam az itthonülős, ezt többször is megkaptam már. Bulizni sem jártam soha, tehát sok korombelivel ellentétben engem nem érdekelt, hogy nem lehet bulizni meg hogy bezártak a bulihelyek. Sőt, még az iskolabezárás része sem érintett, mert magántanuló vagyok jelenleg.

De lelkileg egyáltalán nem tett/tesz jót. Eleinte ez még nem látszott, de most nagyon kijött. Március óta (nyár kivételével, akkor lazább volt), tulajdonképpen semmit nem csinálok, semmi érdekes nem történt velem, csak itthon ülök a 4 fal között a szobámban. Abból áll egy napom, hogy felkelek, tanulok, utána gépezek, telefonozok, filmet nézek, esetleg néha lemegyünk sétálni vagy bevásárolni és ennyi. Ez nyilván nem egészséges sem lelkileg, sem fizikailag. Rosszabb a hangulatom, kicsit jobban előjött megint a szorongásom. De biztos vagyok benne, hogy ebben most az is közrejátszik, hogy tél van, kint hideg van és nagyon korán sötétedik. Mert legalább tavasszal sütött a nap, melegebb volt, sokáig volt világos, több kedvem volt kimenni az utcára és csinálni valamit. Végiggondoltam a problémáimat, beszéltem róla anyukámmal is, de arra jutottam, hogy nem tudunk mit tenni a korlátozások miatt.

Szóval nekem már elegem van ebből az egészből és nincs rám jó hatással, ahogy gondolom az emberek többségére sem. Olvastam erről, hogy pl. mennyi diák kezdett pszichológushoz járni, hányan lettek depressziósak, nem is csodálom.

Nekem is nemsokára lesz a 18. szülinapom, de már az sem izgat annyira. Boldog szülinapot amúgy! Én is gyakrabban vagyok szomorú mostanában, néha rám jön a sírhatnék, elbizonytalanodom, kevésbé vagyok lelkes.