Miért várják el azt az emberek, hogy úgymond ha valaki szép akkor az nem tartja magát szépnek?

#13

A kulcsszó: az irigység.

Összekeverik a fogalmakat. Társadalmi elvárás a "szerénység" és tévesen azt értik alatta, hogy az ember ne legyen tisztában az értékeivel. Miközben az oltári káoszt szülne, ha senki nem lenne képben, hogy miben jó, pl. nem lenne képes megpályázni egy állást, mert nem tudná megítélni, hogy jó lenne-e benne.

Úgyhogy erre találták ki az álszerénységet, azaz hogy igen, ha megdicsérnek, akkor hiába tudod, hogy joggal tették, szabadkoznod kell és le kell szólnod magad.

Pedig ha belegondolsz, az a dicsérő félnek is rosszul eshet, hogy megkérdőjelezik az ítéletét és azt sugallják, hogy valamit nagyon benézett! Persze vannak olyanok, akik nem őszintén dicsérgetnek és valóban meglepettek, ha valaki nem tolja le a szokásos szabadkozó álszerény dumát.

A másik az önértékelési probléma. Nagyon sok ember lebecsüli magát, önbizalomhiányos, egyáltalán nincs rendben az önértékelése. Akkor sem tudja értékelni magát, ha látja, hogy némely dolgokban kimagasló, jobb másoknál. Ez egy gyerekkori zavar, amivel ha nem foglalkozik az illető, nem ismeri fel és nem fejleszti magát, akkor felnőttkorra ő is beáll azok sorába, akik csak tovább erősítik a fentieket. "Ha én nem tudom értékelni magam, más se értékelje magát!"

De emögött inkább az van, hogy valahol mélyen tudom, hogy velem van a defekt, de mivel nem tudok/akarok rajta változtatni, inkább kikiáltom normának, és ezzel áttolom a felelősséget arra, aki kilóg ebből, azaz fel tudja vállalni a saját értékeit. Szóval innentől ő az abnormális...

Én kb. érettségi táján jutottam el arra a szintre, hogy felismerjem magamon: nem tudom elfogadni az őszinte elismeréseket. Innentől tudatosan próbáltam fejleszteni magamat, hogy tudjak elfogadni, nemcsak dicséreteket, de segítséget például - mert annyira alacsony volt az önértékelésem, hogy arra sem gondoltam méltónak magam, hogy segítsenek. Sok év tudatos önfejlesztés volt számomra, hogy ma már én is csak egyszerűen megköszönöm az elismerést, nem mentegetőzöm és nem szólom le magam. Sok értékemmel tisztában vagyok és én is szívesen és nyíltan elismerem mások értékeit.