Éreztek már az életben kiüresedést, kiégettséget, hiábavalóságot, ahogy múlik az idő ?

Úgy értem, gyerekként még minden olyan habkönnyű és vidám, a naiv ártatlan gyermek még hisz az erkölcsi, emberi értékekben.

Hiszi, hogy ami minket körülvesz, az egy jó világ és az emberek alapvetően jószándékúak, jóindulatúak, jót akarnak egymásnak.

Aztán ha az ember egyre idősödik, egyre több trauma és bántás éri a többi embertől, egyre több a csalódás és a sokadik pofáraesésnél valami végleg eltörik... A szív, a lélek..

Az ember megtanulja, hogy nem szabad kiadnod magad senkinek, nem szabad megbízni senkiben, hiszen tapasztalatok szerint sokszor átverték, vagy visszaéltek a bizalmával.

Rájön, az emberi kapcsolatok talaja ingoványos mocsár, nehéz kiigazodni rajta. Előre lemeccseli fejben, mit fog mondani a Jutka, vagy a Béla, mert, kiismerte őket, ahogy a többi embert is ismeri, átlát rajtuk, mint a vízen.

Rájön az emberi kapcsolatok törékenységére, a játszmákra és semmi kedve újra belemenni ezekbe, így végül magára marad az ember, egyedül.

A sok csalódás miatt betonfalakat épít maga köré, a kudarcok százai miatt pedig nem megy bele új helyzetekbe, hiszen úgyis kudarc lenne az egész.

A barátok is csak addig vannak veled, míg gyerek vagy, utána elhagynak, belédrúgnak, megbántanak, megsértenek. Eldobnak, mint egy használt papírzsebkendőt, vagy koszos zoknit.

Ha az ember kompromisszumot köt, párt talál és családja lesz, cserébe 1 perc szabadsága nem lesz és állandó alkalmazkodás lesz az élete.

Egyedül meg senkivel nem tudom megosztani se örömöm, se bánatom. Akár meg is halhatok, senkit nem érdekel. Kérdés, miért engednék közel magamhoz bárkit is, ha 99-szer megbántottak, kihasználtak, 100-adszorra is ki fognak. Nincs új a nap alatt..

Így hát az ember saját börtönében marad, a félelmeivel, aggodalmaival, csalódásaival, kudarcaival és az évek során ez csak egyre jobban felerősödik. Rugózik azon, mit kellett volna másképp csinálni, mit rontott el, miért kapott ennyi bántást életében.

Az Élet kifacsarja az emberből a lelket, a szívet pedig összetöri és ridegen elhajítja...