Találkoztatok már pszichopatákkal ? Gének, vagy környezeti hatások, neveltetés miatt lesz valaki pszichopata ?

Mindenkinek más a személyisége, ha pszichopata, ha neurotipikus. Vannak nagyon gonosz és manipulatív emberek, ugyanakkor jóindulatú pszichopaták is léteznek. Kezdetnek megteszi az is, hogy nem a hálivúdi filmekből és börtönökből indulunk ki.

Léteznek viszont olyan különbségek és dolgok, amelyek egy átlagos, neurotipikus embert képesek darabokra törni, élve felemészteni, azonban egy pszichopatára viszont aligha gyakorolnak valamilyen hatást.

Csak magamból tudok kiindulni, így a két legnagyobb különbséget emelem ki.

A magány és a gyász.

Egyáltalán nem félek az izolációtól, elvihetnének akár 25 évre is egy üres szigetre, a kényelmetlenségen és az unalmon kívül nem igazán érintene meg. Nagyon könnyen adaptálódunk, szinte bármilyen élethelyzethez, ami kihívással jár. Én például teljesen egyedül élek a karantén alatt (ahogy gondolom még sokan mások is), de néha eltelik 1-2 hét is úgy, hogy nem lépek senkivel sem személyes kontaktusba és ez egy kicsit sem zavar. Sokan úgy sem bírják a bezártságot, hogy a családjaikkal élnek. Csak megjegyzem, hogy úgy fenét sem érnek a korlátozások, ha az emberek "illegálisan" találkozgatnak, házibulikat szerveznek, stb. De érthető, hogy ez egy teljesen természetes, emberi reakció, hiszen az agynak szociális igénye van, és amennyiben nincs kielégítve, akkor agresszió vagy egyéb zavarok léphetnek fel. De ez most nem téma. A lényeg, hogy minket nem zavar a magány, sőt én kifejezetten jobban szeretek egyedül lenni, mint mások nyavalygását hallgatni.

Nem érzünk gyászt, persze nem nyilatkozhatok minden pszichopata ember nevében, de általában tényleg így van. A gyász hiánya pedig a kötődésre való képtelenséggel magyarázható. Ez nem azt jelenti, hogy nem kedvelem/szeretem a családomat, barátaimat, páromat, hanem teljesen más program szerint fut az agyam érzelemközpontja. Nehéz ezt megmagyarázni, hasonlóan nehéz, mint amikor egy vak próbálná megmagyarázni, hogy milyen érzés nem látni. A kötődés hiánya viszont az ex-pasijaimnál gyakori szakító ok volt. Egy ideig-óráig működőképes a kapcsolat, de sajnos csak addig a pontig, ameddig nem jönnek a klasszikus kérdések: "akkor most nem szeretsz? Nem érzel irántam semmit?" A legutóbbi párkapcsolatomban is ez a telhetetlenség vezetett végül a szakításhoz.

Ő kivételesen tudta, hogy milyen vagyok, mégis az érzelmei vezérelték, és belém szeretett: holott racionálisan tudta, hogy nekem teljesen más elképzelésem van a szeretetről, mint a többi embernek. (Ilyen egy pszichopatával nem fordul elő, ha eldöntök valamit, azt véghez is viszem, mindig racionális és pragmatikus vagyok). Másrészt a neurotipikusoknak nagyon nagy szükségük van azokra a mikrorezdülésekre, mikroérzelmekre, amelyek egy pszichopatában nincsenek meg (maszk nélkül). Különben nem sokáig bírják velünk, és sajnos nekünk kell erőfeszítéseket tenni a konfliktusok elkerülése végett. (Amúgy kétlem, hogy bárki 1 napnál is tovább bírná ki egy maszk nélküli pszichopata társaságában, de ebben sem lehet általánosítani). Szerencsére mellettem "csak" a folytonos számonkérés volt jellemző, pl. hogy ritkán vagyok kedves hangulatomban (nálam a kedvesség egy hangulat és semmi köze az érzelmekhez), fontosabb a munka, nem igénylem olyan mértékben az együttlétet, nem találok örömöt a társaságozásban, kivéve ha épp szórakoztató hangulatomban vagyok, mert akkor gyakran én vagyok a középpontban. A volt párom sokszor volt telhetetlen, elmondása szerint érzelmileg elhanyagoltam (gyakran úgy is hivatkozott magára, mint egy rongyra, amit én a kedvem szerint használok). Én ezt nem így gondolom, de ő, és sok mindenki más így élte meg a velem való kapcsolatot.

Sok pszichopatára jellemző, hogy hazudnak, manipulálnak, mindig ők akarnak irányítani, legalábbis ez él a köztudatban. Hát rám ez pont annyira érvényes, mint egy átlagos emberre. Nem vagyok bolond, sok értelmét nem látom a játszmáknak, vagy annak hogy a másik embert kifosszam a saját célom érdekében. Meg tudnám tenni, sőt egy pillanatig sem éreznék bűntudatot vagy megbánást, de nem teszem meg, hiszen elvben magasan megvetem és elítélem az ilyen viselkedést.

Talán ennyi, nem nagy cucc. A pszichopátia nem egyenlő az abnormális gondolkodással, sem a kannibál, hasfelmetsző Jack karakterével.

A legújabb kutatások egyébként is azt mutatják, hogy a sorozatgyilkosok legtöbbje pszichotikus vagy skizofrén, esetleg szerhasználó.

Gyakorin kevés valódi pszichopata van, szerintem nincs is. Egy-két egészen korrekt választ láttam, azokkal tudtam is azonosulni. A többség csak menő szeretne lenni, bár nem teljesen értem, hogy miért menő pszichopatának lenni, de egészségükre...