Miért gondolja itthon nagyon sok ember, hogy ingyen, vagy gombokért kellene neki munkákat csinálnom?

Sokan hiszik, hogy ha szereted a munkádat, akkor ingyen is csinálod, hiszen ez a hobbid.

Én fordító vagyok, jellemzően azzal a hülyeséggel találnak be, hogy "van ez a nagyon király könyv, ami 100%, hogy óriási siker lesz, légy szíves, fordítsd le magyarra, és kapsz belőle 10% részesedést, amikor már giga-mega-siker lett". Most hagyjuk, hogy a zseniális ötlet gazdája általában nincs képben a szerzői jogokkal, és se engedélye nincs a szerzőtől, se megállapodása magyar kiadóval vagy terjesztővel, és csak a többi problémát nézzük:

- Képzeljük el azt a lehetőséget, hogy mégsem ez lesz az évszázad könyvsikere. (Tekintve, hogy az ezzel foglalkozó, évek óta kiadónál dolgozó profik sem bírják mindig megtippelni, miből lesz hatalmas siker, némi esély azért van rá, hogy Laikus Lali "nekem tetszett, tehát mindenki másnak is fog" elmélete sem jön be.) Ezen a ponton nekem van benne több hónapnyi munkám, a remek ötlet gazdája meg majd széttárja a kezét, hogy "hát nem jött be, istenem".

- Tegyük fel, hogy megjelenik ez a könyv, az ára mondjuk 3000 forint. Laikus Lali úgy képzeli, hogy ez tisztán mind az övé, és nagylelkűen felajánl belőle 10%-ot. Jó eséllyel nem fog annyi példányban elkelni, mint amennyiért megérné dolgoznom.

- És akkor ott van még az is, hogy egy könyv árából kapni szokott a terjesztő, a kiadó, a szerző, de sehol nincs benne részesedés az ötletgazda számára, akiben felmerült az a forradalmi elképzelés, hogy egy könyvet le lehet fordítani és akkor itt is ki lehet adni, szóval még az se világos, hogy miből fizetne 10%-ot.

Kereskedelemben nem hogy kis bódéban, hanem giga mega nagy multi vállalat hatalmas boltjában is ugyanúgy odamennek az eladóhoz és megkérdezik, hogy mennyit lehet alkudni a hivatalos árból. Sőt még az osztályvezetőt, vagy igazgatót is kikéreti és náluk is bepróbálkozik, akár addig jár az illető nyakára, míg végül azért engednek, hogy megszabaduljanak tőle, mert az eladó egész nap a boltban áll, de az igazgató ideje drágább annál, mint amennyi kedvezményt kér - és van, aki elég pofátlan hozzá, hogy még sikerrel is járjon egy nagy boltnál is - én se hittem a szememnek, de láttam ilyet.

Sokan tényleg sportot sportot űznek belőle. Talán még szórakoztatja is őket, ráadásul, ha bejön nekik, akkor szín tiszta nyereség minden fillér, amit le tudnak alkudni. De azt is el tudom képzelni, hogy van olyan, aki csak unaloműzésből és az alkudozás öröme miatt csinálja és nem is akar venni semmit.

Az mindenképp fontos, hogy előre tisztázd az áraidat, előre kösd ki, hogy mennyi módosítás van benne az alap árban, milyen felárat számítasz fel a külön módosításokért. Főleg az egyedi megrendelésre készülő dolgoknál nagyon fontos előre megállapodni a keretekről, aláíratni, hogy később fel tudd mutatni, hogy ott az aláírása, ne mondhassa, hogy ő ezt nem tudta.

Ahhoz még csak rosszindulat, vagy tiszteletlenség sem kell, hogy valaki ne értse, ne ugyanúgy lásson valamit. Ami neked magától értetődő, az a másik számára nem biztos, hogy ugyanolyan világos. Egy laikus nem tudja, hogy mennyi munka van a végeredményben, mert neki "csak egy végeredmény" kell. Szokták mondani, hogy a gulyásleves a legegyszerűbb étel, mert ahhoz csak gulyás kell meg leves. Akinek nem magyarázod el, hogy hány részelemből áll a munkafolyamatod, mennyi órát töltesz el a megrendelésével, az magától nem fogja tudni, mert ő nem ért ahhoz, amit te csinálsz. Szakemberként a te dolgod megértetni vele, hogy mennyire összetett, idő és szakértelem igényes a munkád, hogy megértse, mitől kerül annyiba.

Nekem 20 év tanulásba került, hogy 5 perc alatt meg tudjam csinálni azt, amit neked két óra alatt sem ment. Amikor a számlát írom, nem az öt percet és nem is a 20 évet számlázom ki neked, hanem azt, hogy sikerült megcsinálnom. Annak meg ennyi az ára.