Csak szerintem nem rossz annyira az élet?

Én is elég fiatal vagyok még, de a gyerekkorom nem volt felhőtlen, sőt, volt részem jó pár traumatikus élményben. Nem gondolom, hogy "semmilyen" lenne az élet, mármint van, amikor az, máskor fantasztikus és meseszép, megint máskor meg hátad közepére sem kívánsz belőle semmit, vagy éppen magas intenzitással szenvedsz, szóval nagyon ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban.

Szerintem az élet fantasztikus. Tudom, még fiatal vagyok (19) és szerencsém is volt, ezért érezhetem így. De nem vagy egyedül.

Az enyém pokolian indult, az életem első fele egymást követő traumák sorozata volt, sose gondoltam volna, hogy valaha boldog leszek. Aztán sok sok év küzdelem (és pár év terápia) meghozta a gyümölcsét és most már nagyon szeretek élni, évről évre jobb minden.

Szerintem kegyetlen aljas vilagban elunk, amit legfeljebb az ostoba nem gondolkodo gyulolkodo csocselek elvez.