Ez már szociális fóbia jele?

Szociális fóbiásként írom, hogy ez nem szociális fóbia.

Akkor lenne az, ha elkezdenél szorongani amiatt, hogy egyáltalán időpontot kérj, utána meg még jobban amiatt, hogy teljesítsd az időpontot és még inkább amiatt, hogy mikor ott vagy, természetes viselkedést tanúsíts és abban reménykedj hajvágás közben, hogy nem kérdez az életedről, ha mégis, akkor ne passzívan viselkedj hanem úgy, mint egy normális, átlagos ember, ha pedig nem sikerül extroveltált viselkedést tanusítani, próbálod magad azzal nyugtatni, hogy nem olyannak gondol, amilyennek te gondolod, hogy ő gondol.

Ugyanezek a roppant fontos és létfontosságú, életet meghatározó gondolatok futnak át egy szociális fóbiás ember agyán, amikor boltba kell menni emberek közé vagy az orvoshoz, hogy vegyen fel táppénzre (és ha van lehetőség, inkább telefonon intézi és csak a papírért megy el). Kb. nyugtató nélkül nem is tudnál kimozdulni a házból vagy még azzal se nagyon, mert azt a gondolatot is el kell ültetned a mentálisan zavarodott elmédbe, hogy van hatása, pedig tudod jól, hogy ezen csak pszichiáter tud segíteni, vagy az ő általa felírt gyógyszerek, de még oda se mersz elmenni.