ESFJ vagy ESTP?

Sziasztok! Egy kis bizonytalanságba kerültem.

ESFJ vagy ESTP vagyok-e nem tudom eldönteni, annyi biztos, hogy Fe az van és hogy E vagyok, tehát első vagy harmadik, de néha túl erősnek érzem ahhoz hogy harmadik legyen. ENFJ azért nem mert a Ni-vel nem vagyok kibékülve és a filozófiai témákat se szeretem, a Se-t viszont elhinném magamon simán.

Több időszakom is volt. Gyerekkoromban nagyon extrovertált voltam de kamaszkoromban bezárkóztam mintha burokban éltem volna mint egy UFO olyanná váltam. Sok stressz ért akkoriban, azért lehetett, ismétlődő kényszereim voltak, amit Si-nek vélnék. Napirendek de ilyen értelmetlen hülyeségek többségében. Olyan lettem mint egy autista, de szerencsére a kamaszkorral együtt el is tűnt. Ami megmaradt belőle az a dátumok megjegyzése, születésnapok megjegyzése, de csak amik velem történtek vagy velem kapcsolatosak, ismerősök születésnapja.

A Fe mellett szól a megfelelési kényszer, főleg régebben kínzott az UFO effektust követően. Ha valakit megbántottam vagy nem jártam a kedvében erős lelkiismeret furdalásom volt, a család szinte már lábtörlőnek használt, sosem fogadtak el olyannak amilyen vagyok és még inkább megakartam felelni.

Szerettem a családi összejöveteleket, szeretek középpontban lenni, szeretem ha rám figyelnek, ugyanakkor én is odafigyelek másokra, fontos, hogy kölcsönös legyen, értékelem az összetartást. Jól kiismerem az embereket, a tipizálásban is majdnem pontosan felmérem őket, elég könnyen, viszont magamat nagyon nehezen.

Viszont hirtelen haragú vagyok, felemészt olykor a düh, erősen káromkodok, de hamar le is csillapodik és mi sem történt volna, hamar elszáll a haragom, nem tudok sokáig haragudni másokra és bocsánatot kérek.

Szeretem a szórakozást és az izgalmas dolgokat, ezt viszont Se-nek tűnik. Si-nek meg ugye amikor a hagyományok összehozzák a közösséget és ebben részt venni. Kényelmesek a jól bejáratott dolgok, de unalmassá is tud válni a monotónia. Ha változás van eleinte nehéz az átállás, de úgy gondolom nem kell hozzá sok idő hogy alkalmazkodjak hozzá.

Úgy érzem hogy a Ti időnként akadályozza hogy társasági életet élhessek, de nagyon igénylem. Otthon elengedem magam sokszor és bunkóvá válok de ezt máshol sosem tenném meg, álarcot viselek.

Ha előjön a Ti akkor hajlamos vagyok kritizálni az embereket, mindenkiben a hibát keresni és olykor a szemükbe is mondom, amit utána megbánok ha lenyugodtam.

A jövővel való foglalkozás frusztrációt okoz, ez lehet utolsó helyen lévő Ni. Sosem tudom megválaszolni az olyan kérdéseket, hogy hol leszek 5-10 év múlva. Ha tervezek is valamit, sosem az lesz amit a legelején elterveztem, ezért nem vagyok kibékülve a Ni-vel. Sokszor zavarnak a magas Ni-t használó emberek. A Ne se a legjobb barátom de jobban tolerálom őket, de olykor ők is zavarnak.

Paranoiám is van, lehetséges katasztrófális dolgokat képzelek el bizonyos helyzetekben ez viszont alacsony Ne-nek tűnik.

Ha a jövőről rossz dolgokat írnak vagy hallom akkor frusztrált leszek és beindul a pesszimizmus a jövőre nézve, ez meg már lehet alacsony Ni, de nem vagyok benne biztos.

Olykor nehéz magamba nézni és elmélyülni, az önelezmés sem az én világom, összezavar csak, mert ha valaki mond valami eltérőt elbizonytalanodom magammal kapcsolatban.

Szeretek hétköznapi dolgokról beszélni emberekkel, persze nem a small talk meg ami nagyon felületes és unalmas, hanem tapasztalatokat megosztani meg ilyenek, Ez tuti S de hogy Se vagy Si az kérdéses. Néha beszól a Ti és akkor ezek nem mennek és ez zavar mert ezek engem feltöltenek. Jobban szeretem a közös programokat, ha csak nem egy helyben ülünk és beszélgetünk, persze az sem rossz. Ez lehet már Se.

Ennyi írnék most. Ez alapján melyiket mondanátok melyik lehetek? Ha van még kérdés írjatok.