Fodrásznak csak olyan ember megy akit érdekel mindenki magánélete vagy ez a tulajdonság csak szakmai ártalom?

Ismerek egy fodrászt, aki nem faggatja a vendégeit. De valóban, a legtöbb sajnos ilyen. Én se bírom.

Hidd el, nem érdekli őket. 10 évig dolgoztam a szakmában, ezért is hagytam abba. Sokáig volt, hogy letettem a munkát és elfelejtettem mindent, de marha fárasztó, amikor mindenkinek te vagy a lelki szemetesládája. A vendégek többsége, tisztelet a kivételnek, mindent elmonsanak. Én hajhosszabbítással foglalkoztam, itt azért adott vendégkör volt, nálam maximum csak egy plasztikai sebész láthatott több szilikoncicit, és hiába tiltakoztam, mindig akarták, hogy fogjam is meg. És ez a jéghegy csúcsa, hallottam és láttam olyan dolgokat, hogy a mai fejemmel visszagondolok néha és ésn sem hiszem el. Férfiból lett nő frissen műtött vagináját, hazai "sztárokat" és még sorolhatnám.

Szerintem nem érdekli őket. Valamiért úgy gondolják az emberek (szolgáltatók, és vendégek is) hogy beszélgetni kell. Egyszerűen ciki ott csendben ülni. Én alapvetően nem vagyok kuka, de nem szeretek ismeretlenekkel beszélgetni, magánéletről sem, de a legrosszabb, amikor a semmiről kell beszélgetni, csak azért hogy ne legyen kínos csend. De nekem a csend nem kínos, én tök jól elvagyok, a szolgáltató meg végezze a munkáját. A fodrásznál már csak egy rosszabb van: a masszőr. Ott lazítani akarok, nem csevegni. Van aki ezt megérti, van aki nem. Oda nem megyek többet.

A szakmára rátermett fodrász jól műveli a szakmáját ÉS jó emberismerő. Aki profi motoros az három tőmondatból levágja, hogy szeretne-e a kuncsaft kommunikálni a munkavégzés közben vagy sem - és amennyiben az utóbbit tapasztalja, akkor csendben maradva nyitva hagyja a kis ajtót a kuncsaftnak, hogy maga kezdeményezzen kommunikációt, amennyiben erre még is igénye támadna. A taxis ugyanilyen jellegű szakma, - ott annyi csavar van a dologban, hogy taxisnak csak az megy, aki képtelen hosszútávon bárkihez is alkalmazkodni. 20 percen keresztül meg tudja játszani egy-egy embernek, hogy "ő a főnök" - aztán menjen a pokolba, miután hagyott egy zsíros borravalót, - de a fodrász egy árnyalattal másabb azért ennél. Aki emberekkel dolgozik nap mint nap - és rátermett a szakmájára, - az a pillanat töredéke alatt ráérez, hogy kinél, meddig mehet el.