Amikor több év után szakít egy pár, miért mindenkinek az az első kérdése, hogy együtt éltetek?

Ez sokakban megrögzült szokássá, általánosan vett értelemben közhelyessé vált dolog. Egy nagyon hülye kérdés, ami valamiért "mindenkiben" megfogalmazódik.

Mint amikor valakinek kihúzzák a fogát, majd az aggódó családtagok megkérdezik tőle hogy fájt-e neki, vagy bemennek a szobájában lázasan fekvő beteghez, aki szemmel láthatóan majd' meghal, és azt kérdezik tőle, hogy "jól vagy?" :D

Sosem kérdeztem senkitől, még pletyka szinten sem.

Így folyhat le.

-Szakítottunk

-Együtt éltetek?

-Nem

-Könnyebb lesz túltenni magad, legalább nincs felesleges teher.

Másik verzió

-Szakítottunk

-Együtt éltetek?

-Nem

-Kinek marad a lakás?

Amúgy így belegondolva. Nem hinném, hogy a beszélgetés kihülése ellen tennénk. Inkább azért, hogy tudják, hogy a másiknak lessze hol lakni, vagy elköltözike, hova megy a pasi stb. Válásnál ez mindig komoly téma.

Mert tényleg biztos olyan nagyon fontos emberek kérdezhetik ezt tőled, ha még azt sem tudják, hogy együtt éltetek e. :D Az ilyenekkel nem is foglalkoznék. Másrészt meg azért tarthatják fontosnak, mert 1. igen, akik együtt élnek, ott komolyabb, szorosabb a kapcsolat általában, ha két gimis szakít, az ismerősök ennek okán pl nem értik a hiszti okát, mondván lesz másik, akivel majd együtt is élsz, megházasodsz, gyerekeitek lesznek. 2. a lakás okán, ahogy 3#-as is mondta. Érdekli őket lehet, hogy mentek szét, ki költözik, hova. Ez inkább kis pletyka anyag már.

De mindegy is, melyik az indok. Mind mondtam, ha ilyet kérdez valaki, egyáltalán nem közeli ismerősöd, valszeg amúgyis lexarja mi van veled.

Ha egy nem első rangú munkatársad kérdezi, akkor tényleg az a szándéka, hogy megtudja, hogy egy pár éves kapcsolat volt, ami egy egyszerű ismerkedés, szerelem alapú. Vagy pedig sokkal több, tervek, közösen vett lakás, abba befektetett pénz, gyerektervezés stb. Bár itt komolyabb dolog lenne azt kérdezni, hogy hány évig. De ez meg olyan illetlenül hangzana, hogy, ha úgyis vége van minek. S az együttélés olyan reális. A segítség szándék felajanlása játszhat. Ha csak szóban is. Ilyenkor nagyon nincs is mit mondani, és az emberek nagyrésze vígasztalni is képtelen. Ha tanácsot adsz úgy is felesleges, mert szenved az illető attól. És hiába kérdezel olyant, hogy hogyan viseled.

Hasonló, hogy, ha leesel a lépcsőről nem azt kérdezik, hogy megijedtél? Hanem, hogy sérültéle meg. Fizikaillag. Ilyen helyzetbe pedig anyagi dolgokról van szó.