Az "menő", akinek magas a fájdalomküszöbe?

Az a helyzet ezzel hogy amíg nem egy lőtt vagy szúrt sebbel próbálsz meg saját lábon segítséget kérni, addig nincs miről beszélni, mert bohóckodás az egész.

Átlagos körülmények között egyáltalán nem is tudom számít-e valamit, sokféle embertípus létezik, és némelyik igen csúnya sebbel is képben van mindvégig.

Sztereotipikus értelemben igen, irodalmi művekben tipikus jelenet, hogy a főhős fájdalmat áll ki hang nélkül.

Valójában meg nincs jelentősége, nem ez adja egy ember értékét. Nyilván kocsmai verekedésben meg bandaháborúban hasznos lehet, de kulturált emberek ma már nem így intézik el a nézeteltéréseiket.

#6.

Szánalmasnak tartom azt, amikor valaki testi fájdalmak miatt picsog. A lelki fájdalom ezerszer rosszabb a testinél.

Egyszerűen nincs bennem semmi empátia azok felé, akik a testi fájdalmakat nehezen viselik. Életképtelenek.

Másrészt pedig azért is nézem le az alacsony fájdalomküszöbű, tejbepapi embereket, mert ők is lenéznek engem. Itt van tökéletes példaként a második válaszoló, aki idióta, erőszakos állatoknak nevezte azokat az embereket (így engem is), akik jól tűrik a fájdalmat. Pedig mi nem ártottunk neki semmit, nem a mi hibánk az, hogy ő egy horzsolástól is elbőgi magát.

#8.

Sajnos a mai világban valóban több lelki szenvedés éri az embert, mint testi, pedig fordítva sokkal jobb lenne.

Viszont én úgy gondolom, hogy ha valakiben van lelki érzékenység, az egy jó tulajdonság és nem életképtelenség, hiszen akkor sokkal kisebb az esély arra, hogy bántson másokat.

Úgy látom, hogy az engem erőszakos idiótának nevező, testileg alacsony fájdalomküszöbű válaszolóba nem sok lelki jóérzés szorult. Már a második kommentjében is engem mocskol, pedig én semmi rosszat nem írtam neki.

Ilyen emberek azok, akik még a testi fájdalmakat sem bírják elviselni.