Jó ha valaki kap egy pár intőt gyerekkorában? Jobban kitombolja magát vajon?

Ennyiből nem lehet megmondani. Lehet belőle aluliskolázott figura, aki pl. kiesik az oktatásból, lehet véleményét bátran vállaló, másokért és magáért kiálló, értelmes, vagy a rendszer által szétdarált, önbizalomhiányos felnőtt, utóbbi mert megtanulja hogy neki kuss a neve és nem lehet hatással a környezetére.

Ebből a 2. a legjobb opció, de a körülötte lévők mindent megtesznek majd azért, hogy nehogy azon az úton haladjon.

Érdekes jelenség, ami minden kor pedagógusára jellemző:

Vannak tanítványok, akiknek semmit sem néznek el, habár nem is fenyítik őket kifejezetten.

Vannak tanítványok, akiknek semmit sem néznek el és fenyítik is őket.

Vannak tanítványok, akiknek mindent elnéznek és hozzájuk sem nyúlnak.

ÉS vannak tanítványok, akiknek voltaképpen mindent elnéznek, mégis fenyítik őket.

A legelsők és a legutolsók vannak a legnagyobb veszélynek és majdan csalódásnak kitéve az életben.

A pedagógusok döntő része arra törekszik, hogy a gyereket "betörje".

Aztán érdekes, hogy pontosan a "betört" gyerekből lesz a legélhetetlenebb, akit még a pedagógus is eltapos egy idő után.

Első indulatomban írtam egy szuszra.

nem voltam vad vagy tombolós gyerek, de mindig kiálltam magamért és másokért, engem nem izgat, hogy harminc évvel öregebb vagy, aki balfsz az balfsz. anyám gyűjtötte az intőimet, nagyon büszke volt rájuk, néha még be is írt valami szemtelen választ az aláírás mellé :D

de ja, nem mindegy, miért kapja, mert a tanár debil, vagy mert a gyerek agresszív, rombol, vagy bunkózik...

Az ember összetett lény, nem úgy működik, hogy van benne egy kötelező "tombolás, kiélés, bulizás" opció ami egyszer csak kötelezően bekapcsol.

Van aki mindig is nyugodt természetű lesz meg van olyan aki soha nem tombolja ki magát. És a két véglet között ezer másik út is létezik.