Nőként mi a legnehezebb dolog az életben?

Az, hogy mindenhol azt feltételezik rögtön lefialok.

Pl sok állás azért nem jött össze, mert fiatal vagyok, nincs gyerekem, és azt feltételezték onnan akarok szülni menni. (ezt sokszor így ki is mondták)

Kardiológián is olyan gyógyszert akartak alapból felírni ami terhesség mellett is szedhető. Mondtam hogy nem vagyok terhes, nem tervezek gyereket, mire nagy nehezen felfogta a doki.

Vettünk házat, de nincs gyerek. Alanyi jogon elvárnák hogy adjuk át másnak, mert jobban ki tudnák használni gyerekkel.

Stb stb...

Szerintem a legnehezebb az, amit fel sem fogunk. Lehet fújjogni, de láttam egyszer interjút egy sráccal (nőnek született, már férfiként beszélt), és elmondta, hogy a hétköznapjai sokkal nyugodtabbak, mert nem kell figyelnie, mit vesz fel, nem szólogatnak be neki, éjszaka bátrabban mászkál.

Tehát szerintem van egy ilyem "alapgörcs" a nőkben, amit észre sem veszünk, mert nekünk ez a normál. Ahogy mondjuk - béna hasonlat -, de az antilop sem tud nyugiban inni, mindig figyelnie kell, hogy hol az oroszlán.

Számomra a folyamatos pánik ilyen, amit érzek, ha sötétben jövök haza, vagy egy elhagyatottabb helyen van dolgom. Teljesen átlagos lány vagyok, sem több, sem kevesebb, mégis mióta a pubertásba értem, folyamatosan feszengek, ha meglátok egy férfit az utcán. Sokszor találtak be szatírok, perverzek, vagy füttyögő szakmunkások. Teljesen mindegy, hogy mi van rajtam, egy téli nagykabátban is ugyanúgy utánam jönnek, vagy hozzám dörgölőznek. Nyáron emiatt mindig kérdéses, hogy megdögöljek-e hosszú fekete, mindent takaró ruhákban, vagy ne süljek meg és öltözzek nyáriasan, de akkor sokkal durvább ez is. Nem mellesleg akkor is kapok hasonlókat, ha férfival sétálok valamerre, ez sem megoldás nagyon. Bicskát és gázspray-t kell tartanom magamnál lassan…

A törvény sem áll ki mellettünk, nők mellett ilyen tekintetben. Ha valaki elkezd követni az utcán és lefújom emiatt, még nekem lehet belőle problémám. A társadalom pedig közönyös irántunk. A catcalling sokak szerint bók és ezek mind az egónk növeléséhez kellenek, ha megerőszakolnak minket, az pedig a mi hibánk. Mi mentünk oda, miért azt a szoknyát vettük fel? Természetesen, a megerőszakolás is csak akkor baj, ha nem magyar férfi csinálja. Illetve akkor van lincshangulat miatta, ha a fogatlan, inkontinencia zavarokkal küzdő, 80+ éves Rózsika nénik jajveszékelnek, hogy megfogják erőszakolni őket. A 15-45 éves potenciálisan áldozat korosztályt pedig még le is köpi a társadalom, ha ilyennek az áldozata…

Mármint ami kifejezetten a nememből adódik?

- menstruáció

- fogamzásgátlás

- informatikusként extrán kell küzdenem hogy komolyan vegyenek

- rettenetesen nyomaszt, hogy a társadalom (és sajnos a rokonságom) nagy része ELVÁRJA hogy szüljek, lehetőleg minél hamarabb és minél többet

- túrázás közben a pisilés megoldása :D

- utálom, hogy a női szervezet fogékonyabb a húgyúti fertőzésekre, voltak már nagyon kellemetlen időszakaim emiatt

- beszólogatások és félelemérzet az utcán, főleg éjjel

Ha mindenképpen választanom kellene, hogy ezek közül számomra melyik a legkomolyabb, akkor jelenleg a szüléssel való nyaggatást érzem a legkomolyabbnak így a 30-hoz közeledve.

Ronda nőként a legnehezebb. A fent felsoroltak (a beszólogatás, zaklatás kivételével) mind igazak. Bár egyébkébt nekem is szoktak beszólogatni és engem is bántalmaztak már utcán, az is elég kellemetlen tud tenni, hiába nem szexuális jellegű. A munkáltató ugyanúgy azt gondolja, hogy célom a szar génjeimet tovább örökíteni, ha megdugni nem is akar senki, majd biztos mesterséges megtermékenyítéssel...

Emellett a női lét előnyet a ronda nők egyáltalán nem élvezhetik, szóval dupla szenvedés :D

Szerintem minden nőnél más és más, attól függ, milyen személyiség és mi zavarja. Nekem ezek személy szerint a legnehezebbek:

- szexuális zaklatás, ill. az, hogy bizonyos típusú szexuális zaklatásokat, erőszakos viselkedést a társadalom egy része elfogad olyan indokkal, hogy "a fiúk már csak fiúk maradnak", "örülj, hogy valaki vonzónak tart"

- több helyzetben megtapasztaltam azt, hogy azért butának tartanak vagy nem adnak a véleményemre, mert nem f... lóg a lábam között... ez elég elkeserítő tud lenni, amikor én nem tartom magam hülyének és folyamatosan képzem magam; illetve ezzel kézenfogva jár az is, hogy csomó viselkedést simán elfogadnak férfiaktól, nőktől meg nem (pl. a gyerekein való viccelődést, saját értékeinek nyilvánosan való elismerését... akkor is, ha nem egós meg dicsekvő)

- azt is elszomorító látni, hogy egyes, látszólag egyébként normális férfiak, ha nem vagy tipikusan szép nő / nem áll fel rájuk a farkad, le sem sz...nak kb. minden téren (fellöknek, nem figyelnek oda arra, amit beszélsz stb.)