Ha valakinek azt mondom ne bízzon meg bennem, miért teszi mégis meg?

Tudom magamról, hogy pletykás vagyok, amit utálok is magamban, ezért szoktam mondani, hogy bennem ne bízzanak meg, mert tudom milyen vagyok. Ennek ellenére mégis sokan a bizalmukba engednek, olyan dolgokat osztanak meg velem, ami nagyon bizalmas. Most pl.a munkahelyemen én vagyok a mentora egy új dolgozónak, azzal kezdtem, hogy ha jót akar magának ne bízzon senkibe önmagán kívül, még bennem sem, mert itt a falnak is füle van. Aztán néhány hét alatt az egész életét elmesélte, persze "légyszi, ne mondd el senkinek" mondatokkal kisérve. Miért nem értik meg az emberek, hogy a titok addig titok, amíg senki sem tud róla?