Miért van az, hogy többnyire csak gyűlöletet, haragot és megvetést érzek az embertársaim iránt?

Társkeresés piacán részben önhibámból sem volt sikerem. Volt idő amikor ez volt a legnagyobb bajom és ez foglalkoztatott leginkább de manapság már nem.

Meg ahogy lettek kapcsolataim egyre inkább elhalványult az igénye is. Addig volt érdekes amíg nem tapasztaltam.

Általánosságban a zárkózottságomból fakadóan sok hátrányom származott, kibeszéltek a hátam mögött amit nagyon útálok.

#1

Ez részben igaz, részben nem.

Előtte is így éreztem és most utána is, hogy már van némi rálátásom a témára.

Szerintem nem ez okozza.

Sokkal mélyebb.

Vagy egyszerűen nincs is velem semmi baj, csak túlságosan magamra veszem az életet, de valójában le kéne szarni minden ilyen problémát. Nyilván ha pszichopata lennék még menne is.

Azért ezen most elcsodálkoztam...

Azt hittem lesz aki pszichológust javasol.

Hát ha ez így normális, akkor viszont azt kell mondjam még inkább ki vagyok ábrándulva az emberekből.

#7

Engem azért nem kezelt mindenki úgy, sőt inkább az volt a gond, hogy szimplán a zárkózottságom miatt nem álltam ki önmagamért. Amit sokan kihasználtak. Tehát ha úgy vesszük ezért sem mást, hanem inkább magamat kéne okolni.

Az igaz hogy kisebb gyerek koromban azért piszkáltak, de kit nem? szinte mindenkit, max mások nem vették a szívükre, mert ebből a szempontból jóval felszínesebbek voltak nálam. Ez mondjuk szerintem önmagában megalapozta a magammal szembeni elégedetlenségemet.

De felnőttként szinte soha semmi negatív vagy hátrányos megkülönböztetést nem kaptam, inkább sok esetben tiszteltek is, bár szerintem inkább a külsőségek miatt.Tehát ez sem valódi tisztelet.