Hogy lehet leszokni arról, hogy állandóan azon szorongok, hogy egy-egy döntésem "hogy fog kinézni", mit fognak róla gondolni mások?

Hát, nem tudom. Én is 29 vagyok. És ha belegondolok, a szüleimnek se múlt el, pedig ők már meglett emberek... mindig az az első, hogy mi hogy néz ki, mit szólnak majd hozzá, milyen lesz ez másnak.

A másik meg az, hogy ezzel párhuzamosan valahogy az se megy nekem, hogy igazán beágyazódjak emberek közé. Nincs valahogy olyan, hogy rám gondolnak, engem elhívnak, felhívnak, hogy mi újság velem vagy meglepetés bulit szerveznének. Egy-két olyan barátom van, akikkel szokott lenni közös program, de úgy igazán nem érezném, hogy valakiknek fontos lennék és gondolnak rám.