Miért ennyire könnyelműek az incelgyűlölő nők?

#48: "Ha pozitív megerősítést kapnak pl azután, hogy nem fogadják el a "nem"et a nőtől, az baromi nagy károkat okozhat hosszú távon."

Nem pozitív megerősítést kell kapnia, csak nem kell vele ettől függetlenül durvábban bánni, mint egy kéregető hajléktalan drogossal. Főleg, ha TISZTELETTUDÓAN, KULTURÁLTAN próbálkozik. Akkor ilyen stílusban is vissza lehet utasítani. Akkor is, ha rossz napod van, vagy nagyon nem jön be.

Főleg, ha mással meg a "kő kóla?" színvonalon is elmész, mert épp nagyon az esedet és a nézésétől nedvesedsz.

Persze tudom, JOGOD van bármihez és annak az ellenkezőjéhez is... Aki folyton ezt mondja papagájként, azzal nem lehet szót érteni...

"Miért a férfi degeneráció legyen a norma, ahol a hazafurikázás egyet jelent azzal, hogy dugnod is kell hálából?"

Ilyesmit ép eszű ember nem állít. Viszont álljon már meg a menet és a nő se essen át a ló túloldalára, hanem érthetően tisztázza, hogy nem akar semmit. ÉRTHETŐEN. Ne adjon SZÁNDÉKOSAN kétértelmű jeleket, ne simizze a férfi testét, ne ölelgesse, ne adja nonverbálisan az ellenkezőjét annak, mint amit verbálisan akar. Növesszen gerincet és mondja meg neki őszintén, hogy szeretné, ha hazavinné, ha pedig a férfi elutasítja, akkor fogadja el és hívjon egy taxit magának.

Ne legyen kicsinyes és gondolja tök helyes, természetes dolognak, hogy úgy spórolja meg a taxipénzt, hogy átcseszi a férfit, adja neki a kétértelmű jeleket.

És pláne ne háborodjon fel, hogy a férfi másképp fog dönteni, ha tudja, hogy esélye nincs (főleg mivel ezt a nő is sejti, ezért is titkolja a szándékát), hiszen ahogy csöveseket se fogadok be a lakásomba, de mondjuk anyámat, haveromat meg barátnőmet igen, nekem is jogom van válogatni. Főleg, hogy ha az én autómmal, az én benzinemmel döntöm el, hogy kit hova viszek. Neki meg egyetlen dologhoz van joga: Bunkónak tartani engem, amiért nem csicskulok be egy női szempillarebegtetéstől vagy nem teszek plusz kitérőt a város másik végébe akkor sem, ha pénzt ajánl érte, mert egy barátnőt/ismerkedési lehetőséget többre értékelek, mint egy Trónok Harca epizódot, de egy havercsajt kevésbé szívesen furikázok, minthogy 1,5 órával hamarabb hazaérek Trónok Harcát nézni és esetleg még kaját is tudok rendelni a netről...

TISZTA, NYÍLT kommunikáció. Ennyi. És ne rajtam verd le, ha valaki emiatt hördül fel rád, hanem azon az állaton, aki képes emiatt felhördülni. Hiszen ez lenne a normális. Tudom, hogy nehéz, mert helyzethátrányba hozod vele magad, hiszen saját döntésből nem veted be a nőiességet, mint fegyvert, de épp ettől lesz gerinces egy nő. Hogy akkor is kimondja, ha számára hátrányt jelent.

És tudod mit? Én személy szerint szívesebben hazavinnék akár ingyen, saját benzinpénzen is egy olyan korrekt lányt, aki közölné velem, hogy ne haragudj, nincs barátom, de nem vagy az esetem, viszont nincs pénzem taxira és jó lenne ha egyedül, lányként nem nekem kellene gyalogolnom a sötét utcán.

Mint azt, aki szempillarebegtetve, simizve meg ölelgetve teszi magát, hogy milyen jófej, aranyos srác vagyok, majd köszipuszi és ennyi...

"Mert az nem állapot, hogy a társadalom egyik feléhez úgy kell hozzáállni, mint az alvó oroszlánhoz."

Az a baj, hogy az incel is egy REakció, egy válaszlépés arra, hogy a nők a szexuális szabadságot arra kezdték el használni, hogy KETTŐS MÉRCÉT ALKALMAZVA minden oldalról kivegyék a jót.

Hogy ugrálhassanak szabadon a ló egyik oldaláról a másikra. Hogy az ÉRDEKEIK ALAPJÁN egyszer "ilyen időszakom van, szingliség" lehessenek könnyűvérű ribik és odadobhassák fiatal, gyönyörű testüket minenféle emberi hulladéknak, csak mert tetszik nekik meg működik a kémia, a másik oldalon meg "megkomolyodtam" felkiáltással kiradírozhassák egy pillanat alatt a múltjukat. Ha pedig nem sikerül, akkor ezért a csúnya, gonosz férfiakat okolják, hogy 30 fölött már nem az igazi a felhozatal...

#54: "Nem tisztelték a döntésemet, hanem tovább nyomultak."

Akkor én is mondhatnám, hogy te rontasz el valamit.

"Egyébként nem mindegy, hogy miért utasítottam el az adott személyt? Bármi lehet az ok, ha a végeredmény számára nézve ugyanaz."

Nem, b...szottul nem mindegy, hogy azért utasítod el, mert neked az izmos, magas, kreol pasik kellenek, ő meg köpcös, alacsony, fehérbőrű, hiszen akkor ha fáj is neki, de tudja, hogy nem akar olyannal lenni, aki nem látja őt vonzónak és keres tovább.

Vagy azért, mert a külseje, öltözéke azt sugározza, hogy csóró, közben meg akár milliomos Java fejlesztő, mert akkor át tudja allokálni a pénzét, hogy a külsején jobban látszódjon a státusz.

Vagy épp ellenkezőleg, a külsején az látszik, hogy ha nem is gazdag, de minimum jómódú, közben meg mamahoteles albérletes tele adóssággal és a végzettsége is alacsony, csak minden pénzét márkás cuccokra költi, pedig jobban járna, ha fontosabb dolgokra költene.

És attól, hogy NEKED ez evidens a szocializációd miatt, még másnak nem feltétlenül lesz az. Ahogy a nagymamádat sem nézed le, mert nem tud Windowst telepíteni, ő meg másban van elmaradva és ha te hozzáteszel valamit a személyiségfejlődéséhez, már adtál valamit a világnak, ami neked nem került semmibe. Lehet, hogy nem azonnal, de 2 év múlva talán ő emlékezni fog rá, hogy egy lány ezzel utasította el és nagyon fájt neki, míg te már két nap múlva se fogsz emlékezni, hogy leszólított egy szakadt srác a 4-es6-oson...

"Eleve minek mennél oda ismerkedni valakihez, aki semmilyen módon nem jelezte, hogy nyitott lenne rád?"

Mert van, aki annyira jelentéktelen, hogy senki nem ad neki jeleket.

#63: "Ezzel mi is a baj? Hogy nem adok egy hosszas indoklást az okáról? Hadd ne kelljen idegeneknek magyarázkodnom, ha egyszer nem érdekelnek."

Kétféle embertípus van. Az egyik, aki elfogadja, ami "írva vagyon" gondolkodás és belekérdezés nélkül: az ilyenekből lesznek a csőlátású vallásos emberek, birka hivatalnokok, végrehajtó emberek, kiskatonák, nagykatonák, karhatalmi erőkön belül a hónap dolgozói...

Meg van az, akit mindennek az oka és a miértje érdekel, az ilyenekből lesznek tudósok, filozófusok, feltalálók, művészek, a világ előremozdítói, mert mindig mindennek vizsgálják az okát.

A második típusú kisiklott életű szerencsétlenek pedig leragadnak a párkapcsolat létesítésének megugorhatatlan akadályánál és a saját stratégiájuk (miértek, okok vizsgálata) alapján próbálnak megoldást találni.

A tanácsokra is ezért reagálnak cinikusan, mert sokszor már réges-régen túl vannak ezek kipróbálásán, letesztelésén, akár többször, több szituációban is tesztelték és minél több ötletet kapnak, annál inkább túlcsordulnak, mert ugyanazzal a lánnyal nem lehet elpróbálni több stratégiát, csak egyet, illetve a végén már önmagukat is elveszítik és egy cél lebeg a szemük előtt: barátnőt szerezni.

Én ezért mondom szintén incelként, hogy csak olyan embertől fogadok el bármilyen tanácsot, aki eljön velem és személyesen szemtanúja és fültanúja lesz az eseményeknek, aki nem csak okoskodik - mert tanácsot olyan szegény ember nincs, aki nem ad.

#68: "A srác a saját autójával hazavitte a csajt. És? Ez mire jogosítja fel?"

Akkor közelítsük meg máshonnan. Vannak a társadalomban íratlan illemszabályok. Igen, tudom, egyesek mindent autistákra szabnának és csak írott, azon belül is programkód vagy jogi szakkönyv-részletességgel megfogalmazott, minden oldalról bevédett szabályok létezhetnének a társadalomban.

Szép gondolat, de egyelőre együtt kell élni kevésbé haladó szellemiségű embertársainkkal, akik még ilyen ósdi illemszabályok mentén szocializálódtak.

De akkor mondok más hasonló példát. Vannak emberek, akik szeretnek adni. Az is egy illemszabály, ráadásul GENDERFÜGGETLEN, hogy akkor fogadj el valamit, ha viszonozni tudod. Nem patikamérlegen kell méregetni, hogy te 3 cigit adtál én meg csak kettőt vagy te drágább helyen hívtál meg vagy drágább ételt választottam, mint te és jövök neked a különbözettel. De úgy összességében remélem egyetérthetünk abban, hogy azokat az embereket nem szokták szeretni sehol, akik csak elfogadnak, de vissza semmit nem adnak. Nem, nem p..nát és ne kerekítsünk belőle nemi háborút, hanem ez MINDENRE vonatkozik. Úgymond társadalmi együttélés ÍRATLAN szabálya.

Ebből vonatkoztatva pedig a nő ugyanazt a hibát követi el ilyenkor, mint az a BÁRMILYEN NEMŰ, aki a fenti példában csak elfogad, de nem ad vissza semmit.

És nem, nem jogosít fel ez senkit az erőszakra és arányban sem áll, de elgondolkoztál már, hogy ha a magyar nők is hasonlóan reagálnának, mint mondjuk Svédországban a leghaladóbban feminista országban a nők, akkor mennyivel másképp végződne ez a történet?

Valószínűleg sor sem kerülne semmilyen erőszakoskodásra, még verbálisra SEM, de ha véletlenül mégis, az elkövető ténylegesen mindenki szemében egy utolsó féreg lenne, még ügyvéd sem létezne, aki bárkiben is szimpátiát tudna kelteni egy ilyen patkány iránt. Hiszen a nő azzal, hogy NYÍLTAN kommunikált, átdobta a felelősséget a férfi számára.

"Az, hogy a nőkre nem ugyanolyan emberként tekint, mint a férfiakra. Inkább olyanként, akiknek kevesebb szabadság jár, akiknek kevesebb döntés és jog jár"

Átfogalmazom ezt is gendersemlegessé: A nyilvánvalóan gyengébb és sérülékenyebb (az esetek többségében, ha nem harcművész a csaj) félnek nem ajánlatos játszani a tűzzel. A gyengébb férfiak ezt általában tudják, mert már oviban vagy kisiskolás korukban megtapasztalják az erőviszonyokat, viszont ha a nők alá ad a társadalom egy képzeletbeli lovat, akkor annak nem lesz jó vége. És nem csak a nők biztonsága szempontjából, hanem a dolog társadalmi megítélése szempontjából sem, majd végül minden ilyen esetnél locsoljuk olajjal a tüzet, míg nem intézményesített jogszabályokba nem foglaljuk, hogy a nőnek BÁRMIT joga van megtenni egy férfival és az egyenlő jogokból eljutunk oda, hogy a nőknek szépen-lassan több joga lesz.

"A nő döntéseit csak kizárólag a férfi egojának a tükrén keresztül nézik, emiatt látnak bele minden teljesen hétköznapi női cselekvésbe vagy reakcióba valami sokkal mélyebbet, valamit, ami biztosan ellenük szól."

Nem. A nő döntését a logika és a józan ész tükrén keresztül nézzük, illetve a nő szerepébe is megpróbálunk belehelyezkedni, hogy mennyivel több előnnyel jár számára a kétértelműség és a naivitás megjátszása, főleg mivel a társadalom intézményi erővel mérsékli a kockázatot azzal, hogy a férfit sakk-matt helyzetbe állítja, ahol

1. Nem kommunikálhat nyíltan és őszintén, mert "elrontja a dolog varázsát" hiszen erre bármikor hivatkozhat a nő is. Mint ahogy azt sem részletezzük, hogy milyen célból megyünk a mosdóba, sokszor még a mosdót sem említjük, csak diszkréten lelépünk. A férfiak örülnének a legjobban (illetve a többen közülünk, mint a nők közül), ha nem kellene ezeket a köröket lefutni, de ezekhez többségében a nők ragaszkodnak a romantika és a flört kedvéért.

2. Ha a férfi belemegy a nő szabályai szerinti játékba, akkor ez a nő számára két előnnyel is jár. A végsőkig húzhatja a dolgot, ezáltal anélkül ismerheti meg a férfit, hogy bármit is ígért volna neki és mellékhatásként élvezheti a férfi osztatlan figyelmét és általa nyújtott dolgokat. Bárhogy is végződjön a szitu (ha nem a legsúlyosabb eset áll fenn, aminek jogállamban kicsi az esélye) a nő jön ki jól belőle, mert az áldozatokat a társadalomban mindig pátyolgatjuk, legyen bármennyire ostoba. Valahogy a szándékosság hiánya mindig mindenkit minden alól felment, még az alól is, ha valakinek a halálát okozza. Mintha hülyének lenni ultimate pajzs lenne. Szintén gendersemlegesen, csak most itt a nőkről van szó.

A férfi viszont belesétált egy olyan csapdába, hogy úgy szolgálja a nőt, hogy a nő automatikusan királynői pozícióba rakva magát dönt majd az "alattvaló" sorsáról, hogy odaadja-e magát neki.

Ha a feminista aktivistáknak valóban az jogegyenlőség és azok a célok lennének fontosak, amiket szavakkal megfogalmaznak, akkor teljesen más irányba kellene menni.

Férfiként támogatnám az olyan kampányokat, ahol az adok-kapok TÁRSADALMI együttélés szabályait helyezik új alapokra. Csak hát ez rengeteg nőnek hátrányos lenne, mert ÖNKÉNT kéne lemondani az ELŐjogaikról, amiknek a lassú csökkenését amúgy is nehezen élik meg, így a nőtársadalom egyre jobban kettészakad.

És itt is, akárcsak a gazdasági ollónál, sokszor az határozza meg, hogy valaki hirdeti, hogy mennyire felnőtt (feminista, karrierista, stb.) vagy külső megmentőt vár (hagyományos nő, külvilágot hibáztató átlagpolgár), hogy hol helyezkedik el a ranglétrán.

Ha valaki tehetős családból származik és ezáltal jutott még többre vagy tényleg sokat elért, akkor kezd el egyre feministább lenni, tehát az ok és az okozat sokszor FELCSERÉLŐDIK. Onnantól lesz egyre terhesebb a hagyományos női szerep, ahogy felismeri magában, hogy

1. A gyerek csak hátráltatná a szakmai előmenetelét.

2. Egy hagyományos férfi is, hiszen többé nem csinálhatna azt, amit akar, pedig ő független nő, hiszen van pénze, karrierje, kocsija, lakása, stb.)

3. A szemforgatást sem képes elviselni, hogy egy férfi méltóztatott meghívni őt egy kávéra, hiszen "nem kenyérre kell" egyébként is nőként még menőbbnek érzi magát, hogy villant a férfinek és esetleg még élvezi is, hogy ő ettől mennyire veszít a magabiztosságából.

Ha viszont valaki szegény maradt vagy tehetős/átlag családból nem vitte semmire/megtapasztalta az élet igazságtalanságát, ott szintén előfordul az ok és okozat felcserélődése és a tűzről pattant tinilány rájön, hogy most vagy soha, 30 előtt fogni kell egy jó férjet és leendő apát. Ilyenkor viszont kényelmesebbnek TŰNHET a hagyományos női szerep, hiszen

1. A karrierről csak negatív tapasztalatai vannak, meg a valósítsd meg önmagad dolgok se jöttek be, viszont a kisbabákat imádja (nem tudja még mi vár rá "főállású" anyaként).

2. A szűzhártyája elvesztése óta így is úgy érzi romlott az értéke a családalapításmániás, hagyományos férfiak körében emiatt pedig nem tudja, hogy azokat a nőket utálja jobban, akik miatt az összes nőről azt feltételezik, hogy rengeteg partnerük volt és sok egyéjszakás is, csak letagadják vagy a férfiakat, de a lényegen nem változtat: egyre kevesebb férfi akar elköteleződni. Viszont egyre több van, aki a szexért még ezt hazudni is hajlandó, így egyre több frusztráció lesz benne. Ez pedig egyre inkább hátráltatja célja elérésében.

3. Mivel nem csak anyagilag van ráutalva, hogy valaki legyen olyan gáláns és fizessen, de ez egy tökéletes teszt, amit rá lehet fogni a gyerekvállalásra, hiszen ahhoz kell az egzisztencia, még véletlenül sincs olyan hátsó szándéka, hogy ő is haszonélvezője lenne a dolognak, nem, pusztán felelősségteljes anya, aki a leendő gyerek érdekét nézi, ez teljesen védhető álláspont.

És nem minden nő ilyen, de az ellenkezője mindkét oldalon hamar párra talál.

Vagyis a karrierista gondolkodású csóró, mert benne a férfi azt látja, hogy

- nem akar gyereket a semmire.

- nem a társa hátán akar felkapaszkodni, de elnyomni sem őt, hanem együtt, közösen haladni.

- nem a könnyebb utat választja, hanem a tisztességesebbet.

És a tehetős/sikeres hagyományos nőt is, hiszen ott meg azt látja, hogy

- ő is beleteszi a közösbe az anyagiakat, nem a férfitől várja, hiszen már nem olyan világot élünk, hogy bármilyen átlagférfi ezt megteremti.

- képes áldozatot hozni a gyerekért és feladni a karrierjét, ez már egy szimpatikus húzás, hogy talán jó anya lesz belőle, nem úri hóbort vagy a hormonok játéka a dolog.

- Önmaga is jó példaképként szolgál a gyereknek.

Sőt, még a szélsőséges típusok is megtalálják a számításukat, a korán szülő, templomba járó, nagyon konzervatív lányok, akik nagy családot akarnak, mert tényleg ez a vágyuk, ahogy a törtető, férfifaló karrieristák, akik meg nyíltan felvállalják, hogy ők ugyanúgy használják szexre a férfiakat, mint a férfiak őket.

De tudom, hogy ezekre is az lesz a válasz, hogy teljesen elgurult a gyógyszer, mert érdemben nem tudtok rá mit mondani, hiszen legbelül érzitek, hogy nagy igazságokra tapintottam rá.

De ez is amolyan íratlan szabály, hogy a trambulinról nem hugyozunk a medencébe, a kéretlen igazságot se dörgöljük mások orra alá, mert nem lesznek hálásak érte.