Van még valaki rajtam kívül, aki irtózik a telefonálástól?

Én is, nagyon. Mondjuk inkább csak akkor mikor engem hívnak, ha nekem kell felhívni valakit (pl. egy időpontért) az még a jobbik eset, mert tudom mit akarok mondani, nem fog olyan nagy váratlan dolog történni. De úgy összességében telefonálni nem szeretek. Egyrészt nem vagyok hozzászokva, mert a magánéletemben nem szoktam telefonálni senkivel sem (mindenkivel vagy személyesen beszélek vagy csetelünk) és a hivatalos ügyeket is inkább e-mailben intézem, ha van rá mód. Engem is zavar, hogy nem látom a másik arcát, a fizikai reakcióit. Illetve nekem az a tapasztalatom, hogy pl. hivatalos vagy fontosabb ügyeket sokkal jobb írásban intézni, mert úgy mindent egyértelműen le lehet írni, nem baj az sem ha picit hosszabbra sikerül, elkerülhetőek a félreértések…. egy telefonbeszélgetésnél meg az ember véletlenül félrehallja, elfelejti megemlíteni, nem egyértelműen fogalmaz, nem jegyzi meg, túl sokáig beszél a másik stb. Én azt sem szeretem minden esetben, ha a körülöttem lévők hallják a beszélgetésünket vagy adott helyzetben akár zavaró is lehet, nem mindig mindenhol alkalmas telefonálni. Ha csak úgy random felhív valaki nekem is mindig az az első gondolatom, hogy úristen mit akarhat, ki ez, miért hív, minek, miért pont most stb. Ha pedig nem veszed fel, akkor valóban sokszor jön a lecseszés, hogy “hívtalak, nem vetted fel, nem lehet elérni”… ezt pedig sosem értettem, mert pl. egy messenger üzenet vagy email esetében meg teljesen magától értetődő, hogy majd akkor nézed meg és válaszolsz, mikor neked az alkalmas lesz, nem feltétlenül azonnal.