Min csodálkozik, hogy kiabálok vele, ha 20 évesen ezerszer kell magyarázni neki? 57/ff

Gyerekem 20 éves, egyedül neveltem fel kevés segítséggel, néha apám vigyázott rá délutánonként, más nem volt, egyedül voltunk. Minden bajom megvolt az életben, cukor, szívbetegség, rossz hallás, rossz fogak, lábaim sem jók már, gyerek anyja elhagyott, és a betegségek miatt csak azt végeztem, amit találtam, miután a cégemet be kellett zárni. 12 órázok, jobb helyen az előzőnél, nem rossz csinálni, de fárasztó (igazából 13 óra utazási idővel), néha éjszakázok is, akkor délelőttre megyek és hajnalban jövök. Lányom, itt van 20 évesen, és arra nem képes, hogy naponta elmosogasson normálisan, pedig azon kívül, hogy érettségire készül, csak a kis hobbijait műveli itthon, ír, rajzol és olvas, angolt tanul, főleg ír, de nem úgy saját történetet, amit akár kiadhatnának, hanem olyat, ami már meglévő karaktereken alapul, tehát nem igen van miben annyira elfáradni. Amit elvárok, hogy mire hazaérek, ne kerülgessem a mosogatnivalót, csinálja meg, és söpörjön föl, szaladjon végig a partissal a lakáson, ha az állat piszkot csinál az előszobában a táljánál, akkor mosson fel, 2-3 naponta indítson egy mosást, gép elintézi, ő csak teregessen ki. Főzés az enyém, csekkeket mikor melyikünk adja fel, nagy bevásárlás együtt, kicsit mikor melyikünk. Tököm tele van, hogy iskola időben azzal jön, hogy fáradt, nem volt 30 percre elmosogatni, a söprést pedig annak ellenére, hogy naponta kétszer is végigmegy a lakáson, reggel és este, időnként kihagy részeket, ahol szőr marad, a felmosást pedig nem szereti, ritkán jön össze. Én sem szeretek dolgozni, szívesebben lennék milliomos egy kertesházban és játszanék egész nap a kutyával, de nem lehet. Kétnaponta főzök, általában naponta mosogat, és legtöbbször nem mindent mos el, műanyag dobozt vagy zsírosabb dolgot. Szerinte semmi rossz nincs abban, hogy nem naponta mosogat, engem viszont zavar, így is csak kvázi aludni járok haza, enni, inni, gépezni egy kicsit, kicsit beszélni vele, aztán jó éjszakát. Érdekes, 14 évesen annak ellenére, hogy húzta a száját, néhány kivétellel a műanyag dobozoknál képes volt mindent elmosni, aztán egyre többször gondolta úgy, hogy jó az úgy. Nem élek örökké, előre félek, mi lesz vele, ha egyedül marad. Sosem volt jó az egészségem, ennek tudatában már kiskora óta rágom a fülét, hogy gondolkodjon, legyen felelősségteljes, és furcsamód az összes tanára és állítólag a volt gyakorlati helyein elégedettek voltak vele minden tekintetben, jól végezte a munkáját, emberekkel jól viselkedett, gyorsan tanult, alkalmazkodott, nem lógott, tisztelettudó volt, de én ebből semmit nem látok azon kívül, hogy igen, tud viselkedni és tűrni, pl egyszer átjött hozzánk valaki, de rosszul sült el. Mi az istent csináljak vele, hogy felfogja amit már évtizede mondok neki, hogy mi csak ketten vagyunk, nincs anyuka és apuka, aki elvégzi a házi munkát vagy felesben csinálják?