Az autizmust vagy az asperer-t tudják az emberek magukon diagnosztizáni?

“Nem hinném, hogy egy Au Pista bármit tudna magán diagnosztizálni.”

És miért nem ? Csak nem te is azok közé a műveletlen bunkók közé tartozol, akik szerint minden autista értelmi fogyatékos ? Hát nem, nem mindegyikük az. Csak kb. 30 %. Az aspergereseknek pedig minimum átlagos intelligenciájuk van. Én sok autistát ismerek az aspi lányom révén és őszintén elmondhatom, jobban szeretem a társaságukat, mint a neurotipikusok (nem autisták) többségét. Egyáltalán nem hülyék, sőt sokkal értelmesebb témákról lehet velük beszélgetni. Addig ne ítélkezzen senki, ameddig nem ismeri meg őket személyesen.

Diagnosztizálni nem tudjuk magunkon, sőt, a hivatalos diagnosztizálás bonyolult, időigényes folyamat, kellenek hozzá szülők is és a többi.

Viszont igenis érezzük magunkon úgy körülbelül tinikorunk óta, hogy mások vagyunk, mint a többiek. Tudatosan tanulunk olyan viselkedésformákat, amik másoknak ösztönből jönnek. Küszködünk a beilleszkedéssel, de nem azért, mert kiállhatatlanok, kétszínűek, pesszimisták lennénk, hanem emészthetetlenek a neurotipikusok számára. Szokatlan szokásaink, érdeklődési köreink vannak, szokatlan szemüveggel nézzük a világot.

29N

Már több kérdésnél leírtam ezen az oldalon, kicsit unom, de azért leírom a lényeget, csak röviden:

Nekem 20 évnyi pszichiáterekhez járás után még mindig nem lenne meg az Asperger-szindróma diagnózisom, ha én nem találtam volna meg magam. Az első pszichiáternek még akkor - a friss felismeréssel - 2007-ben mondtam, udvariasan, hogy talán Asperger-szindrómám van, amire csak annyit tudott válaszolni, hogy "hallott már erről valahol" és majd megkérdezi egy kolléganőjét. Azóta is kérdezi...

Aztán 2015-ben teljesen véletlenül találkoztam egy olyan orvossal, aki pont erre képezte magát tovább (pontosabban nem tudom, de akkoriban vett részt valami képzésen a felnőttkori autizmussal/aspergerrel kapcsolatban, vagy ilyesmi). Ő kérdezett rá először a tünetekre, főleg a gyerekkori dolgaimra és nemcsak megerősítette, hogy Aspergeres vagyok, hanem mindenképpen javasolta, hogy jelentkezzek az Autizmus Alapítványnál kivizsgálásra. Ez volt 2015-ben.

2018-ban lett meg a diagnózis, pár hónapra rá (már 2019-ben) pedig a fogyatékossági határozat és a megváltozott munkaképesség.

Ma már így keresek állást (és épp most találtam is, most zajlik a felvételem).

Tehát nemcsak hogy "Az autizmust vagy az asperer-t tudják az emberek magukon diagnosztizáni?", hanem nekem több mint 10 pszichiáter, 2 szakpszichológus és 2 pszichoterapeuta után CSAK ÍGY SIKERÜLT!

Persze attól függ, mit értünk az önmagunk diagnosztizálása alatt. Nem arról van szó, hogy berontok a pszichiáter ajtaján, hogy "én az interneten olvasottak alapján diagnosztizáltam magam", hanem hogy közlöm a gyanúmat a pszichiáterrel!!! Hogy talán ez van, mi a véleménye.

Senkit sem biztatok arra, hogy saját magát diagnosztizálja, mert az tényleg őrült dolgokhoz vezethet - legalábbis a neurotipikusoknál láttam ilyet. :D

De nemcsak szabad, hanem kell is mondani a pszichiáternek a gyanúnkat - vállalva ezzel, hogy elkezd gúnyolódni rajtunk, hogy "látom, maga olyan netbújós", ahogy ez velem is megesett korábban. Akkor keresel egy másik, értelmesebb pszichiátert. Ez vezet a megoldáshoz, más nem.

Az autisták többsége ezzel kapcsolatban sokkal jobb helyzetben van, mivel ők későn kezdenek el beszélni gyerekkorukban, meg egyéb furcsaságaik vannak, amik feltűnnek a szülőknek, és így ők sokkal több eséllyel jutnak el szakemberhez már kis korukban.

Inkább az Aspergeresek vannak bajban, mert náluk nincsenek olyan feltűnő viselkedési és egyéb furcsaságok. Elég furcsák ahhoz, hogy a társaság (óvodától kezdve, iskolán át munkahelyig) szélére kerüljenek, de nem elég furcsák ahhoz, hogy egy átlag szülő vagy átlag pszichiáter felfigyeljen a különbségekre.

9. válaszoló vagyok. Tudom, nem illik megint írni, de most jutott eszembe, és szerintem fontos:

Nekem a 2015-ös orvos, amikor mondtam neki hogy a 2007-esnek fogalma sem volt az Aspergerről, egyből azt mondta, védve a fehérköpenyes kollégáját - úgy, hogy nem is ismerte - hogy "Akkor még nem volt annyira elterjedt" ez a dolog, vagyis az ismeret az Aspergerről a pszichiáterek körében.

Miközben 1994 óta szerepelt az akkori DSM kiadásban, mint hivatalos diagnózis. (Később néztem utána) Ami nem azt jelenti, hogy a pszichiáterek (elvileg "szakemberek") akkor hallhattak volna róla először, hanem azt, hogy akkortól lehetett hivatalos diagnózisként leírni.

Mégis mi hiányzott?! Hogy még nem volt benne a Fókuszban egy riport?!

Miközben én a nővéremnél talált, magyar nyelven kiadott könyvben olvastam először a saját helyzetemről. (Ő meg akkoriban vitte is az akkor 7 éves fiát szakemberekhez és utána is odafigyelt a fejlődésére.)

Undorító volt számomra, hogy 2015-ben egy "orvos" még mindig kapásból a másik "orvost" (pszichiáter) védte, ahelyett hogy kimondta volna, hogy "akkor bizony az a pszichiáter nem volt elég felkészült a hivatásában".

Nem arról van szó hogy perelni akartam volna, szimplán csak megemlítettem. (Amúgy sem tudnék perelni, azt se tudom hogyan kell, de az alsógatyámat ki tudom mosni, bár fogyatékos vagyok. Egyébként tényleg nem tudnék és nem is akarok perelni. Csak az dühített föl akkor is és most is, hogy kapásból védi az egyik fehérköpenyes dr. a másik fehérköpenyes dr.-t, anélkül hogy bármi mást figyelembe venne. Mondjuk a páciens érdekeit.)

Szóval amiért az újabb hozzászólás született:

Azt hinnéd, hogy most, 2021-ben, ennyi év elteltével változott a helyzet. Hát nem. Pont a múlt héten voltam a járási pszichiáternél (Dunakeszi) és ő meg ott elcsodálkozott még azon is, hogy az Asperger szindrómások vagy az autisták fogyatékosnak minősülnek.

Most képzeld el, hogy fiatal felnőttként, huszonévesen vagy harmincas éveidben elmész egy ilyenhez és elmondod - minden internetes tudás nélkül - hogy mik a tüneteid. Csak amiket magad tapasztaltál, meg esetleg rokonok mondtak neked rólad. Szerinted mikor jutsz el az Autizmus Alapítványhoz kivizsgálásra?!

Ez max. 10Ft-os kérdés.

De beszólogatni kapásból azoknak, akiknek elég fontos az életük és elég értelmesek, hogy utánanézzenek, hogy hogyan tudnak magukon segíteni - ez MENŐ! Még a TV híradóban is figyelmeztetnek a veszélyeire, ha az Interneten olvasottak alapján gondolunk magunkról egy diagnózist.

Csakhogy ez mind a neurotipikusoknak szól, nem nekünk, autistáknak és aspergereseknek. (Bocs, ezt nem tudtam kihagyni. Nem nagyképűsködni akarok, hanem igazából nem értem, hogy miért baj, ha az ember az interneten információkat szerez, hiszen arra van! Az, hogy a többség valóságsókat néz és facebookozik, és öndiagnosztizál ostoba bulvárcikkek alapján, az miért rontsa az én esélyeimet az élethez?!)

Nem mintha én ne eshetnék tévedésbe, többféle diagnózis felmerült bennem, amíg eljutottam az Aspergerhez. (És később az ADHD-hez.) De orvosi cikkeket és hasonló szintű írásokat olvastam. Úgy látszik, tényleg mindenki saját magából indul ki...

Aki csak pletykákat olvas, az azt mondja, hogy olvasni hülyeség. Gondolom, így megy ez, másra nem tudok gondolni.

A lényeg az, hogy a pszichiátria egészen más tészta, mint az orvostudomány többi része - vagy mondhatnám, az Igazi Orvostudomány. Sajnos, ha az agyaddal, az elméddel vagy az érzelmeiddel van gond - és ezek összefüggenek - akkor kell az internet. A Pszichiátria sajnos több évtizedes vagy évszázados lemaradásban van a többi, aktuális orvostudományi területhez képest.

Szóval senki ne keressen magán daganatot egy internetes cikk miatt (vagy keressen, én nem tudom, de én nem szoktam).

De a pszichiátria sajnos egészen más...