Hogyan szoktatok nosztalgiázni?

A nosztalgiázáshoz sokaknak pozitív élmény társul. Ezzel én is így voltam mindig is, viszont egy pár éve már túlléptem rajta. Mármint nem úgy, hogy elengedtem teljesen, hanem ellenkezőleg, amikor csak tudok a múltban élek. A munkám során ezt nem tudom kivitelezni, mivel fejlesztőmérnök vagyok, így a jelenben, de ha minden jól megy akkor a picit jövőben tudok élni ekkor. Ez nem is baj, de nekem ennyi bőven elég belőle. Ezen kívül 1-2 hobbim kötődik a mostani élethez, minden más szabad percemet a múltban töltöm. Zenéket főleg a 80-as évek végéig hallgatok, filmeket sorozatokat kb. 2000-ig nézek. Egyik fő hobbim az autózás. Az autók a 70-es évek végéig érdekelnek. Van is egy pár ilyenem itthon, gyakran vezetem őket. Illetve sok időt töltök az egyik barátomnál, aki veterán autókat restaurál. Új autókkal egyáltalán nem foglalkozok. Volt szerencsém sok típust kipróbálni, egy '90 utánira nem tudom azt mondani, hogy "ezt szívesen vezetném". Formula 1-et imádom, kb. 2 évente mindig újra kezdem nézni a legelső futamoktól kezdve. Még soha nem jutottam el Schumacher első győzelméig. A 90-es évek elejére annyira elbaszódott az egész sorozat, hogy képtelen vagyok tovább nézni...

Szóval én úgy nosztalgiázok, hogy a múltban élek, mivel szinte minden szempontból jobb, mint a jelen. Ha tehetném, akkor vissza is mennék az időben. Múltkor pont ezen gondolkodtam. Ha lenne választási lehetőségem, akkor az 50-es évek elejére születnék, így minden amit szeretek át tudnék élni személyesen is. 95-ös születésű vagyok amúgy, így a legjobb évtizedekről sajnos lemaradtam.

Azokat a zenéket hallgatom és filmeket nézem, amiket az adott időszakban. Így elég könnyen felidéződik az akkori átlag hangulatom egy szebb köntösben, mivel már fel tudtam dolgozni azokat az érzéseket. Gyakran rajzolok is ilyenkor, vagy írok valami szösszenetet, amit utólag elvesztek/megsemmisítek. :D

Kellenek néha ezek a pillanatok, hogy át tudjam értékelni a jelenemet.

Attól is függ, hogy az életem mely szakaszából szeretnék nosztalgiázni 😀

Ha a 0-13 éves korszakomat szeretném újraélni, akkor legtöbbször felcsapom a családi fotóalbumok egyikét és belevetem magam a fényképnézegetésbe. Vagy belelapozgatok a régi gyerekkori mesekönyveimbe. Mióta könyvesboltban dolgozom, rácsodálkoztam, hogy milyen sok olyan mesekönyvet forgalmaznak még ma is, amik az én gyerekkorom szerves részét képezték. Például épp a minap vettem meg magamnak a Rémusz bácsi meséi egy újrakiadását, és ahogy végigolvastam, egyből előtörtek a régi emlékek, amikor még napi szinten olvastam újra és újra azokat a meséket kisiskolásként 🙂 Sajnos az eredeti könyvünk már elkallódott valamerre az évek során, ezért is csaptam le erre az újra, amint megláttam.

De amúgy ráérős perceimben én is szeretek néha régi, 2000-es évek eleji reklámblokkokat újranézni 😀 Abban az időszakban még rendszeresen tévéztem, szóval van mire emlékezni 🙂 Meg amit én még nagyon szeretek emellett, azok a régi mese -és filmsorozatok introinak újranézése a youtubeon, amiket gyerekként rendszeresen néztem egyedül, vagy a családdal.

Például ha újranézem a Micimackó, a Kacsamesék, az Aladdin, vagy a Balu kapitány kalandjai főcímét, egyből eszembe jutnak az általános iskolás délutánok, mikor az iskolából hazaérve otthon ültem a tévé előtt és vártam a Diseny mesedélutánt. De ugyanilyen reflexeket tud előcsalni belőlem például a Bűbájos boszorkák, a Csillagkapu, vagy a Hetedik mennyország főcíme is, amiket már a családdal együtt néztünk mindig 🙂

Ha pedig 14-15 évtől felfelé szeretnék nosztalgiázni, akkor már leginkább csak a telefonnal készített tömérdek kép és videófelvétel marad, de mivel mindig is nagyon szerettem dokumentálni a boldog pillanataimat, ezért bőven van miből válogatni ilyenkor is 😀