Sok felnőtt miért hiszi azt, hogy a tanulás egyszerű dolog?

mert annyira nem bonyolult

az a bajod, hogy lusta szar vagy

én is ilyen voltam, aztán mikor egyetemista lettem, akkor jöttem rá, hogy valójában milyen jó dolgom volt korábban

Mert gimiben vagy az alatt (ha csak nem egy versenyistálló Karinty vagy Fazekas szintűről van szó) valóban nem nehezek a tanulmányok. Persze kivételt képez ezalól az akinek tanulási nehézsége van, de az a mi évfolyamunkon 90 gyerekből 2 volt.

Szóval vegyünk egy átlag képességű gyereket, átlagos, vagy kicsit keményebb középiskolával. Mint az én esetemben.

Nem vagyok zseni gyerek. 302 tanulmányi pontot összeszedtem. Úgy, hogy sosem törtem magam. Napi 1-2 óránál többet nem tanultam. Hétvégén az egyik nap, de sokszor mindkettő kimaradt. Ha volt témazáró, előtte 1-2 nappal átnéztem a dolgokat. Ahol tudtam hogy lehet felelés átnéztem. Ha házit adtak, megírtam. Azon kívűl pedig minden órán figyeltem és jegyzeteltem. És ja, kb ennyi a dolga egy gimisnek.

Aztán átjöttem okj-ra. Egészségügyi vonalon, elég komoly elvárások voltak. Ég és föld volt a különbség, amit addig nehéznek hittem, teljesen átértékelődött. Tanuld meg a neuroanatómiát és élettant úgy, hogy van 3 könyved, de egyikből sem érted, a tanár meg egy képtelen fæsz. Akkor el kell kezdeni utánanézni. Képeket keresni, hátha vizuálisan jobban fog menni a megértés. A digitális tankönyvtárban más könyvet keresni, ami esetleg jobban magyaráz. Felkutatni a Quizleten is. Beszélni osztálytársakkal, akik mondjuk sokkal jobbak ebben. Vagy egy hozzád hasonlót felhívni, és együtt kiokoskodni. Aztán voltak tárgyak amikben nem bővelkednek a netes források, pl masszázselmélet. Na ott leverni a tanáron egy normális magyarázatot, vagy magatoktól alkotni valamit maga volt a pokol.

Most megyek egyetemre. Ott 100% biztos hogy még sokkal nehezebb lesz. Eü vonalon megyek tovább, egy nagyon gyakorlati szakon (40-60% az elmélet javára). Egészen biztos hogy meg kell majd tanulnom tökéletesre az anatómiát. Biztos vagyok benne hogy az okj-hez hasonló, egy héten 1 napot végigtanulok, amúgy meg hétköznapok végén amennyire időm meg kedvem van nem lesz elég.

Ezzel csak azt akarom mondani hogy tanulni csak egy bizonyos szint fölött nehéz. A középsulisok sokszor túlértékelik a nehézségeket.

Nem mindenben értek egyet az előzóekkel. Nekem is a gimi volt a legnehezebb, a matek miatt. Aki nem érti, az nem tudja mennyire elkeseríti az embert ez a tárgy.

Én is eü. vonalon mentem tovább, 1000* inkább egy neuroanatomia, vagy bármi, mint a matek. Sokkal könnyebben jegyeztem meg mindent a neuronokról, a központi, vagy perifériás idegrendszerről, mint a matekról. Minden vizsgámon az idegrendszert húztam ki, és ötöst is kaptam mindig rá. Imádom az agykamrákat, meg a mélyebb dolgokat is. Tudom, hogy nem csak ennyi, meg, hogy milyen bomyolult is. Sokat is felejtettem, de mindig igyekszem feleleveníteni a tudásom, ami elég könnyen megy egy idegsebészeti intenzív részlegen. Most végeztem el a 3. sulimat (intenzív szakápoló), majd még szeretnék egyetemet én is.

De soha nem mennék vissza a gimibe! Aki azt mondja, hogy milyen f@sza, hát nem tudom. Nekem csak rossz emlékeim vannak sajnos. Persze, a matekon kívül azért a többi tárgy tanulható, én is megvoltam 4-5 mindenből. Viszont engem túl sokat bántottak ott ahhoz, hogy szép emlékként tekintsek rá. A matek meg... 🤢

Sokan elfelejtik, hogy milyen volt.

Ez sok mindentől függ, de pl. én mindig olyan emberektől kaptam meg, hogy “addig örülj, amíg nem kell dolgoznod”, “csak a tanulás a dolgod” stb., akik amúgy heti 5 napot ledolgoztak napi 8 órában, egyszerű és nagy felelősséget nem igénylő munkájuk volt, nem kellett túlórázniuk, nem kellett hazahordani a munkát, a munkaidő végeztével semmi dolguk nem volt. Ilyen volt például apukám is, ő sofőr volt, végzett a munkájával (akár korábban is eljöhetett), majd jött haza, evett, aludt stb., a főnöke sem vette túl komolyan. Ehhez képest iskolás koromban én voltam a családban az utolsó, aki a legkésőbb ért haza délutánonként. Gimnáziumban gyakran 8-9 órám volt egy nap, de még 10 is volt vagy mikor nyelvtanfolyamra jártam mellette akkor is este értem haza. Utána kellett nekiállnom tanulni másnapra vagy az éppen sorom lévő számonkérésre, mert több tantárgyból minden órán feleltünk, de ugye gyakran voltam témazárók is stb. Annyi idősen mindezt komolyan veszed, hiszen pici gyerekkorodtól azt hallgatod, hogy “tanulni kell”, “ha nem tanulsz, akkor kukás lesz belőled” és így tovább. Valamint nekünk a tanáraink is mindig elég heves érzelmekkel adták a tudtodra, hogy hülye vagy, nem tanulsz, meg fogsz bukni, nem viszed semmire stb., ha esetleg nem írtad meg a házidat és képesek voltak a legkisebb problémából is nagy patáliát csapni. Valamint annyi idősen még minden szempontból kiszolgáltatott vagy, tapasztalatlan stb., másként gondolkodsz ezekről vagy sok esetben a szülők is nyomást gyakorolnak rád (nem vagy elég jó, nem jó a négyes, orvosnak kell lenned stb.). Ott vannak az osztálybeli konfliktusok, a saját problémáid is stb., amiket még nem feltétlenül tudsz kezelni. Felnőtt korban ez is más. Nyilván nem minden munkakör tartozik az előbb említett kategóriába, de sok igen, és én saját magam is úgy érzem, hogy az általános és középiskolához viszonyítva (mert az egyetem megint más tészta, szerintem lelkileg és mentálisan az a legmegterhelőbb) a munka szerintem nem annyira vészes, sőt.

Miért, nem az?

2 diplomával, a harmadik szakomon munka mellett tanulva kérdezem: nem az?

Tanulni csodás dolog. Ha nem úgy hangolod magad, mint aki szenvedni fog, kifejezetten szórakoztató...

Egyszerűen éretlen vagy, mint a korodbeliek úgy nagyátlagban.

Ti miért hiszitek, hogy a sok felnőtt nem ment keresztül azon, amin ti, sokszorosan? Neeem, nem internettel, hanem könyvtárral, nem olyan világban, ahol egy mozdulattal letöltesz bármilyen infót, hanem könyvekből, jegyzetekből, folyóiratokból, szaklapokból. Nem digitális oktatással, hanem hóban/fagyban és 40 fokban be- és utánajárással.

Addig örülj, amíg a dolgod csak a tanulás, és nem kell háztartásbeli munkákkal pöcsölnöd a tanulás rovására. Majd ha már nem lesznek szülők, akik most előteremtik a pénzt az iskolákra, rájössz, hogy se pénzed, se időd nincs már tanulni, mert örülsz, ha az albérletre meg a kenyérre elég a zsebpénz, amit a gyártósoron kapsz 3 műszakban. Ez a néhány éved maradt, ami rohamosan fogy, úgyhogy marha könnyen beláthatod, hogy a te érdeked, hogy ezt tanulásra használd - és ezzel elfelejtsd a 3 műszakos szalagmelót is.