Kevés önbecsülésem van, nem tartom sokra magamat. Viszont kiállok magamért, ha kell. Akkor mégis van önbecsülésem?

Fiatal srác vagyok, sose volt túl sok önbizalmam. Tipikus jófiú alkat voltam mindig is, de nem csak a lányokkal vagyok kedves, hanem próbálok mindenkivel az lenni. Fiatalokkal, idősekkel, idegenekkel, családtagokkal, stb. Mások is elég sokszor mondják, hogy "Géza, te egy nagyon udvarias gyerek vagy!" Tipikusan az a fajta srác vagyok, aki kinyitja az ajtót előtted és megvárja még azt is ha 30 ember jön még be rajta, mosollyal az arcán. Viszont múltkor megesett, hogy verbálisan megfenyegettem az egyik kollégámat, hogy ha nem állítja le magát, akkor nekimegyek. Hibáztam a munkában (gyárban dolgozom), de olyan hiba volt, amit néhány perc alatt helyrehoztam, de akkor már késő volt. A kollégám torkaszakadtából üvölteni kezdett velem, hogy mekkora balfhasz vagyok és, hogy minek vesznek fel ilyen idiótákat ehhez a céghez. A többi kollégám is rászólt, hogy ezt azért nem kéne. Ekkor esett meg a dolog. Miután visszakiabáltam neki és megfenyegettem, eléggé meglepettnek látszott és nem szólt semmit. Azóta alig szól hozzám a kolléga, csak munkaügyben. Nem sokszor álltam ki eddig magamért, de ez nagyon jó érzés volt, azóta mintha mindenki jobban tisztelne. Én magam is meglepődtem, de nem bántam meg egyáltalán. Mégis van azért némi önbecsülésem?