A "Munka csak munka" vagy "Szeretem a munkám" típusú embereknek van igazuk?

A "szeretni kell a munkát"-ra szavaztam. Mivel az életünk baromi nagy részét a munkahelyen töltjük, így szerintem nagyon nem mindegy az, hogy milyen szájízzel megyünk be. Ráadásul ha az ember olyan munkát végez, amit szeret, amit érdekesnek talál, akkor az idő is sokkal gyorsabban telik.

Nem kell feltétlenül szenvedélynek meg hobbinak is lennie, az sok esetben inkább a "hivatás" típusú munkákra jellemző, de sokkal jobb az élet, ha legalább nem utáljuk, amit csinálunk.

Utóbbi.

Pedig még csak nem is valami rendkívül magasztos dolog a foglalkozásom, amivel a világot tenném különösen jobbá. De ezerszer jobbak így az ember mindennapjai, hogy jól érzi magát abban amit csinál. Nem fogom és nem is akarom vele megváltani a világot, de hasznosan eltöltöm az időm , és pénzt is keresek vele. Ezerszer jobb hozzáállás, mintha csak lenyelném az egészet mint valami szükséges rosszt. Vagy azon lamentálnék hogy egyáltalán miért csinálom ezt.

Nyilván az a jó, ha az ember szereti, amit csinál.

Na de ha az csak éhenhalni elég, akkor mégis váltani kell. Ha meg az aktuálisat se szereti annyira, akkor válthat nyugodtan.

Én is úgy vagyok mint az első, ha már életünk nagy része a munkahelyen telik, akkor sokkal jobb azt érezni, hogy van értelme annak amit csinálok, mint csak simán bejárni és várni, hogy elteljen az idő.

Diákként dolgoztam gyárban. Hajnalban keltem, percre pontosan kellett érkezni, percre pontosan ért véget a munkaidő, még a pihenőidők is percre pontosan ki voltak számolva.

Legrosszabb érzés az volt, mikor már hetek óta csináltam, és éreztem, hogy konkrétan nem történik semmi, csak telik az idő. Reggel bementem, este haza, és ennyi.

Az eltelt idő szó szerint a semmire ment el. Akkor mondtam, hogy ilyet soha többet.

Alapvetően jó kérdés lenne dz, csak vedd figyelembe, hogy az emberek nevetségesen őszintétlenek még önmagukkal szemben is, és képesek egy anonim oldalon is "elvárásoknak" vagy "presztizs" célból hazudni.

Az embernek tényleg az a benyomása, hogy az első kategóriából lesz több, akik tényleg csak a pénzért csinálják a munkát. És az igazság az az, hogy valóban ebből van több.

De ha indítasz egy bármilyen szavazást, vagy online közvéleménykutatást, akkor ennek a szöges ellentéte lesz az eredmény.

Ez az élet rengeteg területén ugyanígy van.

Ha indítanál egy közvéleménykutatást arról, hogy "ön elítéli a hazugságot és az igazság elhallgatását?", akkor a jobb kezemet merem rá tenni hogy az jönne ki, hogy az emberek 99%-a elítéli ezeket.

És? A valóság is ezt támasztja alá? Nincs olyan barátság, vagy család, hát még párkapcsolat ahol ne lehetne a közel vagy régmúltból felhánytorgatni hazugságokat, vagy ilyen-olyan elhallgatásokat.

De a környezetvédelmet, takarékosságot, tudatosságot is fel lehetne hozni. A valóságban meg hirtelen eltűnnek a neten leírt pátoszos díszes elvek.

Az emberekben van egy kép arról, hogy mi lenne "erkölcsös", "morálisan jó", "becsülendő", és amikor nincs nehézsége ezeket választani akkor ezeket választják.

A való életben, amikor tényleg ott vannak egy téttel rendelkező döntési helyzetben akkor viszont eltűnik ez a morális felettes én, illetve a fene nagy tudatosság is.

Ott már megalkuvás megy, ott már kompromisszumot kötünk a ldhetőségekkel, ott már "ez van, ezt kell szeretni".

Szerintem nem a munkát kell kifejezetten szeretni, hanem a munka során alkalmazott ismeretek körét, az egész jellegét. Hogy ne a pénz miatt tanulj egyáltalán.

Én sem szeretem a munkám, számomra egyáltalán nem érdekes, amit csinálok, de ezzel teljesen rendben vagyok. Sajnos ami számomra izgalmas, az nem a céges megrendelés kategória, nyilván más a projekt jellege, más a téma... Ki az isten vágyik arra, hogy gagyi űrlapokat programozzon az ezredik szánalmas webshopnak vagy az ezredik gusztustalan idézetes tetoválást varrja fel valamelyik sablonribire... Senki. Viszont ha például a tetoválást magát vagy a programozást magát szereted, az azt is jelenti, hogy alkalmas vagy fejlődésre és képes vagy egyedit is alkotni, mert tudsz és szeretsz gondolkodni a témában és jobbá akarsz válni. Az embernek bőven elég, ha van egy olyan munkája, amiben elvan és tudja gyakorolni azokat a képességeit, amiket örömmel fejleszt. Később ennek lesz köszönhető, hogy a sok sablon szar mellé lesznek kifejezetten izgalmas megrendelései és ez lesz az oka annak is, hogy nem ég ki, mert szabadidejében olyan dolgokra is használhatja, amiben ő is örömét leli.

Amúgy érdekelne hogy milyen szakmákat soroltok fel, ami "hobbiként" is felfogható.

Számomra egy gyári meló (leggyakrabban ezt hozzák fel a lélekölő melók sorában) ugyanolyan unalmas, ugyanolyan érdektelen, mintha nagyon nagyon sokat tanulnék és programozónak mennék, vagy egy gyógyszertárban állnék egész nap.

Konkrétan biológia szakon voltam 3 évet, lediplomázni ugyan nem diplomáztam, de ez így már elég volt ahhoz, hogy elhelyezkedjek pl toxikológiai laborba.

És untam.

Nagyon nagyon nagyon túlidealizáltam a biológusi életet, meg az egész kutatói szférát is. De a kutatók többsége is hó't unalmas munkákat végez éveken keresztül, amik csak az esetek kis százalékában érnek el egyetlen euréka pillanathoz.

Az összes munkának amúgy van értelme, úgyhogy olyat ne mondjunk hogy "értelmetlen munka". (Najó, a divattervező az tényleg értelmetlen, meg a marketinges is... de ez az én egyéni dolgom).

A gyári melós nélkül nem lenne termelés, a bolti eladó nélkül nem lenne eladás, a segédmelós nélkül nem lenne lebetonozott kocsifelhajtó.

Mindnek van értelme, csak épp mind unalmas. (Amúgy mindegyik voltam is ezek közül).

Jelenleg egy jópofa alter kocsmában pultozok. Ez se köt le, de jó a pénz és legalább tudok kortársaimmal beszélgetni néha, nem úgy mint a laborokban...

24/F

"Az embernek tényleg az a benyomása, hogy az első kategóriából lesz több, akik tényleg csak a pénzért csinálják a munkát. És az igazság az az, hogy valóban ebből van több."

Oké...és ez mit bizonyít?

Nyilván sokan vannak akiknek a "munka az munka" ettől függetlenül ők is mondhatják azt, hogy sokkal jobb (lenne) szeretni a munkát, a hobbiból élni.

Mondhstja, de ez ilyen teoretikus okoskodás.

Ha tökéletes lenne a világ akkor nem lenne éhezés.

Ok. És?

A munka az csak munka.

Az emberek többsége alig várja hogy leteljen a munkaidő és csak kizárólag a pénzért dolgozunk.

Fogadjátok el.