Mennyire vagy olyan típusú ember, hogy "mertmitszólnakmajdazemberek"?

" Lehetnék a Dalai Láma is, engem akkor is utálnának."

Amíg te nem szereted magad, addig a környezeted sem fog tudni.

A környezeted reagál arra ami belőled kifelé "sugárzik". Ami nem valami természet feletti "energia", hanem a testbeszéded, test tartásod, hangsúlyod, hang hordozásod, hangszíned, a mondott beszéd tartalma... Ha valaki pozitívan áll magához és értékesnek tartja arról a környezete is azt gondolja. Ha túltolja, akkor legfeljebb utálni fogják és beképzeltnek tartják, de úgy fogják gondolni.

Én nem nagyon adok más emberek véleményére. A pároméra, meg pár másik emberére igen, de az sem ilyen "kötelező érvényű" dolog, inkább csak azokon el is gondolkodok, hogy nem kellene-e változtatni esetleg.

" a mitszólnak szent egyházát imádta"

:))))))))))))))))))))))))))))))))))))

8-as: Mondani nem szokták, inkább csak az zavar, hogy aki lát az utcán, az mit gondolhat. Ha nem olyan ruhát veszek fel például, ami másoknak is tetszik, akkor ideges vagyok, és folyton azon agyalok, hogy ki néz. Ami egy plusz dolog, hogy fogalmam sincs, miért alakult ez ki bennem (fiatal vagyok, magas, vékony, sportos, jó alakkal, de mégis). De mint mondtam, dolgozom rajta. 🙂

A 2-es voltam.

Pár dolog van, amit inkább társadalmi elvárások miatt csinálok úgy, ahogy... és nem is azért, mert a másik véleményét fontosnak tartom, hanem mert olyan szempontból érzékeny vagyok, hogy nem bírom és nehezen dolgozom fel a nyílt ellenségeskedést meg számomra nem túl jogos kritikát. Ilyen pl. az, hogy szőrtelenítést abszolút az elvárások miatt csinálom az arcomat kivéve, mert engem pl. nem zavarna a saját szőrös lábam, hónaljam, bikinivonalam (max. akkor zavarna, ha elegáns ruhát vennék fel). Meg van olyan helyzet, amikor legszívesebben leordítanám valakinek a fejét, mert annyira paraszt, de disztingválok.

De az életemben a legtöbb döntést nem az alapján hozom meg, hogy mit gondolnak mások, főleg nem a számomra tényleg fontos döntéseket.