Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit tegyek? A gyerekemnek...

Mit tegyek? A gyerekemnek irreális vágya van, már szerintem depressziós lett, hogy valószínűleg soha nem valósul meg. Mennyi idő elfogadnia, hogy ez van?

Figyelt kérdés
Életvidám gyerekem volt egészen addig, amíg el nem kezdett dolgozni ott, ahova anno szeretett járni, de ahogy "tétre ment", onnantól felkelnie is nyűg, és minden más munkával így lenne. Jól csinálja, felkel, tisztességesen elvégzi, de a hangulata a béka feneke alatt. Barátnőm vele dolgozik, beszélgetünk, és meséli, ő is látja, nem csak én. Végez a munkával, haza jön, magától megcsinálja a házimunka részét, amit eddig is, elmosogat és végigszalad partvissal a lakáson, ami nem túl nagy, ha nagyon igényes akkor egy zeneszám végére megvan. Legyen szó a saját képességeiről vagy a szerencséről, nyerni sosem sikerült neki semmiben. 18 éves kora óta hetente megjátszik három mezőt. Néhány havonta sikerül egy kettest szereznie. Nem akar dolgozni se a mostani helyén, se máshol, beszéltem erről vele. Eszébe nem jut kilépni, mert tudja, hogy a gond az, hogy ő derült égből pénzt akar, hogy ne kelljen a munka nyűgjeivel törődni, meg beosztani a pénzt, soha többet azért felkelni, mert várja előbb vagy később a munka. Mindezt úgy, hogy nagy igényei nincsenek, nem akar utazni, drága cipőt vagy ruhát, játékot venni, régen is ilyen volt. És nem jobb munkát akar, amivel teszem azt 3x annyit keresne, hanem a munkától viszolyog. Átlagosan élünk, sosem szűkölködtünk, de nem is voltunk eleresztve. Teljesen mélabús lett, már el sem jár sehova, csak elintézni a szükséges dolgokat, mint a posta, mert előbb végez, mint én. Gyakran azon töri a fejét, min múlik a szerencse. Amikor nem dolgozott, nem volt ennyire ráfeszülve a szerencsére, legyintett, ha nem jött össze. Lassan mindent utál. Utál bemenni, utál oda és vissza tömegközlekedni, már a postára is utál menni! Sosem szakadtam meg, sosem lustálkodtam, nem látott tőlem vagy a környezetünkben ilyet, hogy a munka világa ilyen sanyarú lenne, és ő is úgy kezelte, hogy az élet rendje, de elismerem, sosem lelkesedett, hogy el kell majd kezdenie tanulmányai befejezte után.
2022. júl. 15. 19:33
 1/5 anonim ***** válasza:
21%
Ez pont nevelés kérdése lett volna
2022. júl. 15. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:
Neveltem és példát is mutattam. Magától mindenkinek segít, ami az útjába kerül. Sosem kellett könyörögni, hogy megcsináljon valamit, sosem panaszkodott, hogy fáradt. Gondoltam, majd megszokja a munka világát, mint mindenki más megtette ezelőtt. Azt az egyet nem gondoltam, hogy ennyire megváltoztatja, és ha visszamehetnék az időben, akkor sem tudom, mit kellene máshogy csinálnom.
2022. júl. 15. 21:09
 3/5 anonim ***** válasza:
100%

Van egy olyan motivációs tényező már gyerekként is, hogy kompetencia-motívum. Vagyis amikor az illetőt nem a jutalom vagy a munka eredménye motiválja, hanem az, hogy képes elvégezni, hogy egyre többet tud és egyre jobban csinálja azt. Ez alapvetően mindenkiben megvan szerintem és bár sok esetben gúnyosan szokták használni, igenis létezik olyan, hogy "az elvégzett munka örömet". Mikor van egy feladatkupacod és te odateheted a pipát az egyik feladat mellé vagy leveheted a tábláról a cetlit és összetépheted, amin az adott feladat van.


Éreztem már azt, amit a gyerkőcöd, amikor hiábavaló volt a munkám. A szakmámban dolgoztam, de elég alja munkakörben, ráadásul eléggé következetlenül adták a feladatokat, sokszor a feléig sem jutottam, már szóltak, hogy mégsem az kell, mégsem úgy kell, csináljam újra. És hiába tűnt nagyritkán izgalmasnak elsőre valami (bár az is ritka volt), mikor ilyesmi történt, hiába fizették ki, legszívesebben otthagytam volna a picsába.


Na aztán felvettek az általam vágyott munkakörbe egy pörgős helyre. Volt mentoring meg azért mögöttem is volt akkor már két diploma a szakmámban, de eléggé a nulláról kezdtük a betanulást és eléggé mélyvízben éreztem magam. Mégis, nekem valahogy ez tett jót, ez motivált, hogy nem kell azt csinálnom, amit már tudok, hanem kutakodnom kell, utánajárnom dolgoknak viszonylag nagy szabadságfokkal, egy kreatív munkakörben ráadásul. Na, én azóta szeretek dolgozni, pedig néha annyira piszkálja a fantáziám egy-egy feladat, hogy otthon is nekiülök keresgélni még.


Nem mindenkinek jók ezek a laza munkakörök vagy a babusgatás. Én kifejezetten hajlamos vagyok úgy érezni, hogy az időmet vesztegetem nyúlfarknyi összegért, ami helyett ezer más dolgom lenne. De ha elmerülök valamiben, repül az idő.

2022. júl. 15. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
Létezik passzív jövedelem, nem megoldhatatlan a problémája.
2022. júl. 15. 23:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
Valószínű még fiatal, maga sem tudja mit szeretne kezdeni az életével. Olyan munkát kell találni, amit szeret csinálni, ami a hobbija és onnantól már nem is munka a munka. Amúgy is ebben az országban sokkal jobban jár az ember ha van egy saját vállalkozása, minthogy másnak robotol. Még egy műkörmös is jobban keres, mint akár egy irodai vagy gyári munkás
2023. szept. 1. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!