A munkahely, kollégák kategória miért van tele “vajon tetszem neki?” típusú kérdésekkel?

Kicsit kockázatosabb kezdeményezni egy munkatársnál, mert ha nem jössz be neki, akkor utána évekig ciki lesz és lehet elmondja másoknak is és rajtad fognak röhögni.

Ennek ellenére én inkább úgy vagyok vele, hogy erős jeleket adok és ha nem vevő rá még mindig mondhatom hogy ő értette félre :D

Jó kérdés: ez részben azt mutatja, hogy a nagy családi zománcok... akarom mondani románcok ennyit is érnek, hogy inkább ezen agyalnak bent a munkahelyen a zemberek nagytöbbsége.

Másrészt hiába is tagadják, de a gyerekes gondolkodás megmutatkozik sokaknál ebben az esetben is. Ha frontálisa, szemtől szembe kérdeznéd, hogy pl.: "Te, neked tetszik a Zsú?", akkor tuti az lenne a válasz, hogy nem, de itt a neten meg simán leírhatom, hogy igen. Önbecsapás az élet...

Akik munkahelyen ismerkednek nagy valószínűséggel szegények nem tudnak máshol ismerkedni...

+megrekedtek tinikorban, ahol a közvetlen környezetükből válogattak tásrat.

Megrekedt az ismerkedésük egy adott szinten.

Igen, megesik, hogy valaki ott talál rá a másikra, de sokesetben :

-máshol képtelen vagy nyuszi ismerkedni

-sose lépett távolabb ki a közvetlen környezetéből ismerkedés céljából és megrekedtek képességei

-"kényelmesebb" a kézre fekvőbb

-nem gondolkodik előre se a jó se a rossz kimenetére

-nem egészséges munkában és otthon is az adott emberrel lenni (vannak kivételek, de ritka, mint a fehér holló)

-munka rovására mehet vagy akár egyikük kilép

-az pedig bizonyított tény, aki alapon semleges vagy picit is tetsző személy... és minél többet látod, annál jobban beleivódik a tudatodba s azt választod.

Dokumentum film is volt erről.

Nagyon kevés embernél nem működik ez a "többször látott" módszer.

Számtalan szempontból nem jó "házi nyúlra lőni", a pletyis nép pedig hajlamos keresztbetenni az adott két fél között.

Azt se feledjük: sokan csak kor alapján felnőttek, legbelül rengeteg embernek az önismerete és a józan paraszti esze sincs meg. Tisztelet a kivételnek!

Előzőre reagálnék. Természetes, hogy az ember a környezetéből választ társat, mert az illetőt több helyzetben, gyakran látja, van ideje kialakulni az érzelmeknek. A netes, utcán leszólítós ismerkedés erőltetett, természetellenes. 20 éve még nagyon ciki volt neten ismerkedni, csak a legszerencsétlenebbeknek jutott eszébe. Szórakozóhelyes ismerkedés egy fokkal jobb, mert kialakulhat egy flört, de ott sincs idő a másik feltérkepezésére, ezért egyéjszakás kalandokra jók, akiknek ez megfelel.

A minél többször látjuk annal jobban tetszik, ebben lehet valami de napi szinten több tíz embert látunk rendszeresen és többségükkel fel se merül semmi.

Meg annyi hogy igaz, alakulhatnak kellemetlen szituációk, ezért csak nagyon komolyat erdemes bevállalni munkahelyen, bár a mai fluktuációnal már ez se nagyon szamít.

A pletyis hülyeségekkel meg pont az érzelmileg érett emberek szerintem nem foglalkoznak. Ne már a hatvan éves Aranka mondja meg nekem a könyvelésről hogy kivel jöhetek össze.