Ha valaki 30 éves koráig nem vált sikeressé, mennyire gyakori, hogy meg tudja még fordítani az életét?

Komolyan, mi ez a 30-as határ? Miért valaki ennyire pesszimista, mintha afelett nem is lenne élet? Szerinted a nagyon sikeresek mind 29 éves korukra váltak sikeressé?

Minden csak tőled függ, senki mástól.

Ha nem változtat? 0

Ha észbe kap és megteszi, amit 10 éve kellett volna, olyan jó 50-70%

"amit 10 éve kellett volna"

És az mégis mi? Van erre valami etalon?

Különben is, ha csak azért tesz meg valaki valamit, mert már X éves, régen rossz...

Általában nem az a jellemző, hogy aki 30 éves koráig csak a tökeit vakargatta, az hirtelen megtáltosodik. A többség, aki semmirekellő volt, max próbálkozik 1-2 dologgal, aztán hagyja a pokolba és ugyanolyan semmirekellő marad (és ne nevezzük későn érőnek azt a felnőttet, aki hivatalosan és biológiailag is 10 éve felnőtt már).

Ismerek olyan 30-asokat, akik 30 körül/fölött váltottak például pályát vagy akkor húztak bele kicsit jobban azokba a dolgokba, amikkel addig is foglalkoztak, de ők előtte is rendelkeztek annyi lelkiismeretességgel, hogy ne pazarolják el húszas éveiket. Lehet, hogy nem vettek mindig mindent komolyan, de volt bennük egy tartás, egy igyekezet, ami erősödött a korral annyira, hogy mostanra hajlandóak legyenek felkelni érte vagy nekiállni anélkül, hogy elszórakoznák. De aki tényleg egy szép kerek nulla volt és azt hiszi, hogy csak azért, mert öregszik, majd bármi változik, az jó nagy pofonban fog részesülni. Csak azoknak az embereknek érik be a siker 30 fölött, akik előtte is dolgoztak rajta. És nem attól, hogy 30 évesek lesznek, hanem attól, hogy foglalkoztak vele.

Egy orvos vagy kutató, aki széttanulta magát huszonévesen, lehet hogy 30 fölött lesz sikeres. Egy alkalmazott, akinek 30 éves korára van 6-10 év munkatapasztalata, lehet, hogy 30 fölött felsővezető lesz. De aki nem tett addig semmit, az max 35-40 éves korára lesz sikeres, az is csak akkor, ha elkezd úgy teperni, mint más huszonévesen. Ha valaki ugyanazt csinálja, mint addig, miért csodálkozik, ha ugyanott tart, mint addig?

Nincs erre semmilyen szábály, sem elvárás. Egyrészt a sikeresség teljesen szubjektív, hiába soroltál fel szempontokat. Másrészt teljesen más mondjuk egy élsportoló vagy egy agykutató karrierje az életkor szempontjából. A "későn érő típus" harmincévesen már értelmezhetetlen, ez legfeljebb gyerekkori fejlődésre alkalmazható.

Ha magadat akarod megvigasztaltatni velünk, hogy nem tartasz ott, ahol szeretnél, akkor sajnos én visszadobom a labdát: te tudod, a te életed. Te tudod, mire használtad az idődet eddig. Gépeztél? Lustálkodtál? Tévúton jártál? Szundikáltál? "Élményt gyűjtöttél?" Bárhogy is van, az utóbbi kb. 10 év az már a te sarad.

Kibontakoznál végre? Rajta. Íme a vigasz: sokaknak sikerül. Nem életkor, hanem mentalitás dolga, és sosem késő. Magától nem fog bekövetkezni, csinálni kell.

Hát mi a siker...

A társadalom szempontjából sikeres az sorra aki veszi az akadályokat, elvégzi az iskoláit és megy előre, értéket teremt, karriert csinál. De az ilyen emberek közül sokan hamar el is lobbannak, hiszen beleadnak mindent.

Az egyén szempontjából viszont sikeres lehet egy egyszerű, szürke kis élet, egészségben, elégedetten, a társadalom számára szinte láthatatlanul.

És persze vannak variációk, ezért sincs két egyforma sors.

Szerintem csak akkor ha már évek óta jó úton van - pl. nyelvet tanul, orvosit most fejezi be, vállalkozását már régóta építi -, csak úgy nem fog sikerülni semmi.

Mert kívülrő csak annyit lát az ember hogy valaki milyen csóró volt eddig, aztán egyszer csak hopp, milyen jól megy neki, mintha nyert volna a lottón, a mögötte lévő munkát viszont nem látja.