A élősködő, szemtelen, kéregetős embereket a környezetetekben hogyan szoktátok leépíteni?

Első alkalommal udvarias elutasítás, nincs/nem tudok/éhező egyetemista vagyok bocsi, olyan módon teszem világossá hogy NEM, amit nem vehet magára. Ha nem értik meg, jön a gúnyos lekoptatás és szóvá teszem, hogy nem az én hibám se az én felelősségem hogy kéregetnie kell az illetőnek.

Pl vicces sztori: volt munkahelyi ismerős, kövér kisebbségi nő aki elmondása szerint egyedülálló anyuka és szigorúan csak tápszerre gyűjt, így csak pénzt fogad el (milyen praktikus). Először a bocsánatkérős nem tudok adni, aztán elkezdte hajtani hogy egyedül neveli a babáját szánjam már meg, megkérdeztem hogy aha, apuka hol van? Hát dolgozik. Ha dolgozik miért nem veszi ő a tápszert? Hát mert alkoholista. Hát akkor vele kéne beszélni és őt győzködni hogy tartsa el a családját, nem engem. De sajna ő nem érti meg és minden pénzét elissza, ráadásul nemrég szabadult. Hát emiatt részvétem de akkor nem ártott volna átgondolni, hogy egy ilyen emberrel nem kéne gyereket csinálni? Itt már jött az átkozódás és édesanyám emlegetése. Mondanom se kell, nem adtam :D

kérdező, veled az a baj, hogy elsőre adsz... akkor persze hogy újra és újra bepróbálkozik, mert tudja hogy béna vagy.

a megoldás az, hogy arc lefagy, lárvatekintettel ránéz, annyit mond, hogy NEM, elfordul és elmegy. ha elkezdesz magyarázkodni, meg sajnálkozni, hogy miért nem, csak adod alá a lovat.