Voltmár olyan érzésetek hogy az emberek állandóan azt akarják hogy legyél egy másik ember?

Majdnem mindig így érzek.

Szinte állandóan. Változtassak a kinézetemen, a szokásaimon, az elveimen, csináljak dolgokat, amiket a hátam közepére se kívánok, mert szerintük az kell és ne csináljak nekem fontos dolgokat, mert szerintük az nem kell. És amikor megkérdezem, hogy szerintük mégis mi közük az életemhez, ártatlanul pislognak, hogy ők jót akarnak.

Valaki csak túlreagálja ezt, nem mindenki akar rosszat ezzel csak tanácsot ad. Pl: “vágd visszább a szakállad mert a nagy nem áll jól csak a kisebb” te lehet, hogy jobban szereted hosszabbra hagyni meg a tükörben is tetszik de a teljes igazi összképet más fogja látni. Én a fenti példát megfogadtam és egyből kaptam a dicséreteket, hogy így sokkal jobb még olyanoktól is akik előtte nem mondták, hogy nem áll jól a nagyobb. Először fura volt és nem tetszett de mindenki másnak igen. 3-4 hétre én is beláttam, hogy tényleg jobban áll. Oké persze ez a külső dolgok. Belső tulajdonságomra is mondták már, hogy ebből meg abból visszább kellene venni de az nehezebb és ha visszább veszek akkor az nem én vagyok. Kicsit változtattam, hogy elfogadhatóbb legyen az adott személyek irányában de nem sokat. Így jobb mindenkinek is.

Persze. Le akarnak húzni a kis nyomi szintjükre.

Szüleimmel folyton. Ők kitalálták milyen gyereket akarnak, nem olyan lettem, hát ez van.