Miért baj, ha valaki egy lusta naplopó tróger, léhűtő, céltalan ember? Mit kéne velük tenni?

Hát ha nem akarsz változtatni a dolgon, akkor úg ytényleg nehéz.

20as írja "úgyis túl sokan vagyunk a világon". Najah... de az ilyen esetek valahog ypont a modern világban fordulnak elő, ahol drasztikusan fogyunk:D Ahol a lusta tényleg éhenhal, ott ez valahogy sokkal kevésbé jellemző:S

Szerintem teljesen rendben van, hogy a társadalom eltartja az ilyen embereket, feltéve hogy nincsenek többen mint amennyit a rendszer elbír. Több okból is gondolom ezt:

1. Az ember társas lény, ami azt is jelenti (vagy legalábbis kéne), hogy az emberi közösség odafigyel egymásra, segítünk az elesetteken (mindegy hogy lelki vagy fizikai, a "lustaság" bármelyikből fakadhat), senkit nem hagyunk hátra - max vészhelyzetben, akkor is csak ha nincs más lehetőség. A természeti népek többségénél is előfordul olyan hogy valaki nem hajlandó kivenni a részét a közösségi munkából (általában a "fejlett", civilizációból visszatért egykori törzstagoknál fordul ez elő gyakran), nem kényszerítik semmire, csak csinálják a dolgukat, ellátják a "lustát" akár évekig is mire úgymond visszatalál magához és újra becsatlakozik. Szerintem ez nálunk is működne, csak nagyon sok időbe telne.

Érdekes hogy mennyit "fejlődtünk", hogy a válaszadók többségében a legenyhébb együttérzés jelét sem látni az ilyen "eltévedt" emberek iránt. Szomorú. Szerintem nagyon rossz irányba haladtunk. Az élet értéke nem csak a hasznosságában mérhető.

2. A fene nagy fejlődésünk ellenére hogy lehet az hogy egyre többet dolgozunk, egyre hatékonyabban állítjuk elő a javakat, mégis egyre elégedetlenebbek az emberek? Még 100 éve Henry Ford vezette be az 5 napos munkahetet (azelőtt mindenki a világon heti 6 napot dolgozott, csak a vasárnap volt szabad), és az automatizálás ugrásszerű (és azóta tartó) fejlődését látván azt jósolta, hogy 50 évvel később elég lesz

csak heti 4 napot dolgozni. Mégis mi lett belőle? Régen az emberek 95%-a mezőgazdaságban dolgozott, mert kb mindenkire szükség volt csak a mindennapi kaja megteremtéséhez. Mára a gépesítésnek hála, kevesebb mint 1% dolgozik mezőgazdaságban! Ha a szállítást, elosztást stb belevesszük, szerintem az emberek 10%-a el tudná tartani a maradék 90%-ot. Ha a mesterséges intelligencia vívmányait nézzük (most már a szellemi munkák nagyrészét is át tudja venni, lassan a maradék szállítási és mezőgazdasági munkákat

is át fogja tudni venni teljesen), igazából - ha úgy akarnánk megoldani - lassan mindenki nyugodtan "lophatná a napot". Emlékszem egy amerikai felmérésre, ami olyan eredményt hozott ki, hogy az emberek 30% körüli aránya ún "bullshit job"-ban dolgozott, azaz hogy úgy gondolta semmi igazi értelme nincs a munkájának, szerinte az semmi valódi hasznot nem hoz a társadalomnak. Ez ráadásul saját bevallás szerint, tehát ennél több lehet az aki csak nem látja, vagy csak nem akarja belátni hogy a munkája haszontalan, és csak azért csinálja mert kifizeti vele a számlákat. A fejesek régóta mondják hogy nagy baj lesz még a negyedik ipari forradalom miatt, hiszen akár 50-60%-os munkanélküliség is lehet. Ezért is próbálják annyira elfogadtatni az alapjövedelmet, hiszen ha az emberek 50-60%-a foglalkoztathatatlan lesz, megfékezhetetlen lázongások lehetnek. Az alternatíva az hogy még több bullshit munkahelyeket teremtenek. Nagyon olyan szagú ez az egész, hogy az embereket csak kihasználják, a technológiai fejlődés javait visszatartják és feleslegesen dolgoztatják az embereket csak azért hogy így kontrollálni lehessen őket. Ha ez igaz, egyáltalán nem gond egyetlen "ingyenélő" sem. Hiszen már majdnem mindannyian azok lehetnénk. Az egyetlen ok amiért ez nem történik meg, mert a technológiai "felesleget", amiből mindenki alapszinten, de ingyen élhetne, azt egy szűk réteg elteszi magának - mi meg ezt hagyjuk.

3. A Természet sokkal bonyolultabb annál minthogy azt meg tudjuk érteni. Az ilyen dolgok nem véletlenül alakulnak ki, ez az evolúció több milliárd éves bölcsességének az eredménye. Az evolúciós pszichológia most kezdi csak felismerni, hogy az eddig patológiásnak címkézet elmeállapotok sokszor nem is betegségek, hanem meghatározott funkciót töltenek be egy közösség életében és a közösség túlélésének esélyeit növelik akkor is, ha az egyénét esetleg nem. Pl. akik ma skizofrének, pszichotikusak stb., millió éven keresztül fontosak voltak, ők voltak a varázslók, sámánok, gyógyítók az ősközösségekben. Általában a közösségtől távolabb laktak (mivel egyébként a mindennapokban kibírhatatlanok voltak :) ), de problémás esetekben (pl amikor bomlasztó pánik volt a közösségben járvány, ellenség, éhínség, természeti katasztrófa idején) a sámán tudta helyre rakni a lelki egyensúlyt (annak ellenére hogy neki amúgy nincs :) ). Ezért cserébe a közösség ellátta, még nőt is adtak neki.

A pszichopatáknak nevezett emberek voltak a legjobb hadvezérek, és amúgy a nagy cégek élén a mai világban ők felülreprezentáltak. Mindkét fajta ember 1% körüli a társadalomban, tehát a 100-150 fős régi közösségekre (lásd Dunbar szám) nagyjából pontosan egy jut. Nem véletlen. Egy ilyen közösségbe pontosan egy hadvezér és egy varázsló kellett. A természet milyen szépen megoldja :) Csak a mai egyen-társadalmunkban ezek ritkábban találják a helyüket.

A manapság egyre terjedő (vagy csak szélesebb körben felismert) figyelemzavar, hiperaktivitás, asperger és az autizmus spektrum egyéb "zavarai" valamint az OCD szintén nem betegségek, hiszen megvoltak régen az ehhez passzoló tevékenységek (pl szerszámkészítő, később órásmester, kísérletezgető tevékenységek (pl növénytermesztés) stb tipikus, autizmussal spektrummal könnyebben végezhető tevékenységek. Míg a "normális" ember ezektől "behülyülne", hamar kiégne az ilyen monoton, ill. túlságosan apró részletekbe menő munkáktól, addig a spektrumon lévők ebben csillognak. Akkor szenvednek a "kondíciójuktól", ha nekik nem passzoló tevékenységet vagy viselkedésmódot akarunk rájuk erőszakolni, olyan dolgokat várunk el tőlük amik nekik nem fekszenek (pl sok szociális interakció).

Nagyon sok olyan személyiségtípus van ami első látszatra haszontalan, káros vagy egyenesen beteg, pedig bizonyos, akár ritkán előforduló helyzetekben mégis a túlélés záloga is lehet. Pl egy mogorva magányos farkas, akivel senki nem tud kijönni, és ezért a közösségtől távol, egyedül él, gondolhatnánk hogy egy "hiba" a rendszerben. Aztán jön egy mindent elsöprő járvány, tűzvész vagy népirtó hadjárat, és mindjárt ő lesz a fő túlélő aki továbbviheti a fajt.

Vagy a "semmirekellő" hajléktalanok akik kb a szemétből élnek meg és a legtöbben annak örülnének ha egyszerűen eltűnnének. Egy társadalmi rendszer összeomlásakor bezzeg mindenki tőlük akar majd tanulni. Ahogy kiürülnek a boltok és megszűnnek a közművek, a mifajtánk fog hullani míg nekik szinte semmi változás nem lesz, "vígan" élnek tovább.

Nagyon fontos szerintem a szemléletváltás, a nagy képben gondolkodás, a szerénység és az együttérzés. Szerintem egyetlen emberi élet sem ér többet egyetlen másiknál sem. Mielőtt elítélnénk másokat a működési módjuk miatt, elgondolkodhatnánk hogy milyen helyzetben lehet hogy pont őrájuk lesz szükség. És ha nincs is ilyen, akkor is egy élő emberi lényről van szó! Egyszeri, egyedi és megismételhetetlen, a "hibáival" együtt. Ugyanolyan szeretetet érdemel mint bármely másik ember, csak azért mert az: ember.

Nem kell mások életében kotorászni, - nyilván megteheti, aki arra ragadtatja magát, hogy megteszi ezt.

Én például a munkahelyemen kívül nem járok sehová - általában - és nincs is arra igényem, hogy külön célokat gyártsak csak azért magamnak, hogy mások elégedettek legyenek velem. Nem érdekel az egész.

Haza jövök és minél hamarabb lepihenek. Nem is akarok másoknak megfelelni és ne ugasson bele senki abba, ha ez nekem így jó, - én sem foglalkozom másokkal, de ha megpróbál beleugatni valaki az életembe, akkor nem maradok adósa. Nem kell másokkal foglalkozni, ha nem kérnek segítséget vagy tanácsot!

#3-as valaszoloval egyetertek es csak ismetelnem az 1. kérdésre a válaszát.

2. Az en mit tennek ha ura lennek a vilagnak az ilyenekkel.

elso lepeskent lehetosege lenne egy 10 alkalmas aktiv pszichiatriai kezelesre (ertsd jol kideriteni van e lelki oka pszichodramazzon akarmi) es melle laborvizsgalatol (nincs e vashianya, hormpngondja stb.)

Masodik korben ha nincs se testi baja se lelki vagy csak lelki van de nem egyuttmukodo, es

harmadik raszabnek kotelezo .ini.um elvegzendo feladatot de csak azert se mert lusta. AKKOR KILŐNÉM AZ ŰRBE!

utana meg teleszkoppal nezegetnem ahigy urszemétkent ropkpdnek a vilagurben. Ja bocs. Nem nezegetnem csak kilőnem oket.

Egyebkent az nem baj ha nem produktiv csak kontraprosuktiv se legyen. ha olyan az ilyen ember mint egy disztargy akkor okes. Csak sajnos nem ilyenek, hanem koszoknak, rendetlenseget csinalnak, budosodnek es minden gondoskodas ellenere se fejlodnek, azaz nem osszekeverendok a gyerekekkel...akik idovel kepesek felnoni