Hogyan közöljük valakivel, hogy alacsony az érzelmi inteligenciája?

Szerintem minden emberi kapcsolatban kialakul egyfajta kommunikációs dinamika, ami sosem változik meg az adott két ember között. Nemrég voltam osztálytalálkozón, eltelt kb. 20 év az érettségi óta, de bármelyik volt osztálytársammal beszéltem, pont ugyanaz a pattern jött elő, mint régen. Valaki állandóan csak magáról beszélt, akkor is, ha egyáltalán nem érdekelt, mi van vele, és ki lett mostanra belőle vagy ki nem, valaki inkább csak figyelt és érdeklődött, de ő maga nem szeretett sokat mondani magáról, valaki inkább csak általános poénkodásba ment bele, valaki a lelke legmélyét tárta ki kérés nélkül, de a lényeg, hogy szinte mindenki pont olyan maradt, mint volt, akkor is, ha az élethelyzetük megváltozott.

Szerintem ha a haverod nem érdeklődik a dolgaid iránt, az lehet azért, mert nem igazán empatikus, de lehet azért is, mert egyszerűen nem tart téged elég érdekesnek, nem tud vagy nem akar belemenni az ügyeidbe. Nekem is van olyan haverom, aki mindig kikérdez, mi van velem, én sosem kérdezem őt, mert vele sosincs semmi évek óta, csak kesereg, milyen unalmas és szánalmas az élete, de tenni nem akar érte.

Szerintem ha nem ad neked semmit a haveroddal való, óvatosan és szelíden építsd le.

12: azzal egyetértek, hogy nem fogja érteni, ezért felesleges ezt vele "közölni", de azzal nem, hogy távol kéne tartania magát tőle. Pláne ha tényleg barátjaként tekint rá.

Elég ha ott van vele, úgymond elkíséri az útján, és mutatja a jó példát.

Ha mindenki csak távol marad tőle, akkor egyedül marad. Valakit teljesen magára hagyni, főleg ha ilyen hiányos képességei vannak, nem túl emberséges dolog. Az érzelmi intelligencia pedig pont olyan képesség ami másokkal való interakció során tud csak fejlődni, egyedül nem.

Az is lehet hogy autizmus spektrumon van, csak senki sem tud róla, ő se, mert csak enyhe. Akkor meg végképp egy igazi barátra lenne szüksége.

Hogyan közöljük valakivel, hogy alacsony az érzelmi inteligenciája?

"Bunkó vagy!" - így.