Az okoskodó kommentelőknek tökéletes élete és kinézete van?

Mondok egy példát. A fogyókúrás kategóriában egy elhízott csaj feltett egy kérdést, hogy mit csináljon, hogy a nagy hasa lemenjen. Nyilván ő máshogy fogalmazott. Leírtam megrökönyödve, hogy iszonyatosan el van hízva, legalább 20 kg-t kéne fogynia, számolja a kalóriákat és fogjon hozzá rendszeresen mozogni. Erre, az egyik fatfan pasi válaszoló belém állt, elkezdett pampogni, hogy hülyeségeket írok...stb.. sőt, az egója egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy a többség nem vele értett egyet, hanem velem, és még azt is megszólta, hogy 100%-os lett az egyik válaszom, amit neki címeztem.

Oké, hogy neki a kövér csajok tetszenek, de a kérdés nem erről szólt.

Az ilyeneknek szerintem nincs életük a valóságban és itt, ezen az oldalon akarják kiélni magukat.

Egyébként tényleg van olyan szitu, mikor maga a kérdező tesz fel hülyeségeket.

Kérdés: kiket nevezünk okoskodóknak?

Alapvetően és általánosságban egyet lehet érteni azzal amit írsz, és sok emberről süt, hogy mennyire nincs megelégedve az életével... viszont van egy másik oldal is. Amikor a kérdező nem bírja elfogadni a kapott válaszokat (mert nem ért egyet velük) és minden kommentelőt lehord és különböző jelzőkkel illet.

Vagy vannak témák amiket már ezerszer átrágtunk már és még azért sem fogja fel valaki vagy még azért is századszorra kiírja a kérdését. Ilyenkor már tényleg olyan mintha ismernénk a lejátszódó forgatókönyvet és bár nem helyesen, de meg lehet ítélni valamennyire a kérdező jellemét.

Ilyen kérdéskör például a férfitöbblet. Itt az oldalon pár férfi azt vallja, hogy amiért 3%-al több a férfi Mo-n, emiatt nem találnak párt. Az ilyen kérdéseknél bárhogy is mutatod a statisztikákat, bárhogy is próbálsz érvelni, a kérdező nem fog meghallgatni és nem fogja felfogni, hogy nincs igaza. Akkor meg már nem könnyebb azt mondani rá, hogy egy lúzer incel aki nem elég igényes magára, túlzott elvárásai vannak ennek ellenére és ne próbálja 3%-al több férfira kenni a sikertelenségét?

Nincs, de nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy belássa valaki, ha más valamit szarul csinál vagy ha valami szar.

Én pl tudom hogy a saját életemen vagy épp magamon mit kellene csiszolni. Sokkal szigorúbb vagyok magamhoz, mint másokhoz. De nem fogok másokat sem körülnyalni emiatt. És vannak területek és kérdések, amikben speciel igenis előrébb tartok és jobban állok, mint egyesek. Ezekről gond nélkül oktatok ki másokat, mert ami szar az szar, ezt kár ragozni meg szépíteni. Fordítva is elvárom, hogy ha valakinek a véleményét kérdezem, ne csomagolja selyempapírba. Az nem szolgálja a fejlődésem. Az őszinteség igen. Az is, ha más őszinte hozzám meg az is, ha én magamhoz.

Talán nézőpont kérdése, hogy éppen melyikünk tűnik okoskodónak.

Én is adtam már nem egyszer kéretlen tanácsot, pedig igyekszem nem tenni.

A stílus meg nem tudom hogyan alakul ki, mitől válik trágárrá egy egyébként érzékeny, tanult ember például.