Előítéletes vagyok a nőkkel, vagy irigy?

Egyszerű, negyvenes nő vagyok, középosztály, férj, gyerekek. Huszonève dolgozom könnyű fizikai munkát, jobban keresek, mint a férjem, átlagosan élünk. De egyszerűen megőrülök azoktól a nőktől, akik otthon ülnek és apuci talicskán hordja haza nekik a pénzt. Értsd: nem dolgozik, vagy valami minimálisat, nagyok már a gyerekek, mindig frissen belőtt haj, full smink, körmök, mindene megvan és semmit se kell tennie érte. A legbosszantóbb, hogy még soha egy ilyen kitartott se ismerte el, hogy szerencsés helyzetben van, úgy kommunikáljàk, mintha ez lenne a normális, közben mások a zsebpénzükért 200 órákat dolgoznak havonta. Most már annyira utálom ezeket a nőket, hogy elgondolkodtam terápián, mert ez nem normális. Irigység is biztosan, meg az igazságtalanság ami bànt ebben. Olyan környéken élek, ahol sok ilyen nő van, tehát megkerülhetetlen. Van mèg valaki, aki így érez?