Vidéken lenézik a vegetáriánusokat?

Nem mindenki. Én borsodi faluban lakok. A párom családja pl lenéz. Volt már hogy áthívtak minket ebédelni, és én csak ott ültem a kanapén mint egy f4sz, néztem ahogy ők zabáltak. Porhanyós állítólag nem tudja mit lehet adni egy vegának. Ballagási ebédre is így hívtak meg..csodálkoznak hogy nem járok át és hogy ők se kapnak egy pohár vizet se nálunk 🤔

A 80 éves falusi nagymamám is tudja hogy mit ehet egy vega, mi az amiben nincs hús. Csinál tócsnit, zöldségfasírtot, főzeléket, stb. (sose kértem, de mindig vár minket valamivel ha megyünk) Más rokonaim nem foglalkoznak vele, nem kritizálnak. A munkahelyemen se téma. Általánosságba véve lesz4rják. Nem szoktam felhozni, nem akarok "megtéríteni" senkit se, talán ezért se zavar szinte senkit.

A nem ivás viszont nagyobb gond. Ritkán látott falusi rokonok sértésnek veszik. Szívgyógyszert szedek, ezt mindig elmondom nekik hogy erre nem lehet inni. Akkor valamennyire megenyhülnek. 😂

röhögés nélkül nem tudom leírni...a szabolcsi rokonság egyszer eljött, hogy menézze mi hogy élünk itt dél-Budán...

Az ebéd fínom volt, ettek is kétpofára(nem csirkét, hanem röfit, kacsát)..látták, hogy én nem eszem hüst..na, mondták is a magukét a kislányaik előtt(is)

Aztán bement az egyik lány a vécére, majd kikiabált...-anya! gyeereee..

-anya..ezeknek két vécéjük van, de az egyiken miért nincs ülőke?...

Az anya lángvörösen rángatta ki a lányát a vécéről, persze válasz nélkül...

Ez nekem mindent megért..azóta sem jöttek.

Nem kell hogy tudják, a gyomrom (emésztésem nem bírja a rendes húst) sajnos csak a vékonyra szelt borjúpárizsit tudom jóízűen megenni...ezt ugyan rendes ember nem eszi meg(szerintük)

Sok helyen furcsállják az tény, ahogy azt is aki nem iszik. Szerintem nem csak vidéken (barmit is jelentsen ez a te értelmezésedben). Az a gáz ha rendszeresen megbántanak a beszólásaikkal valakit.

Nekem addig semmi bajom a vegákkal amíg megférünk egymás mellett, én sem szólom le az ő szokásaikat, készitek nekik külön kaját ha jönnek és kész. Ami nem időigényesebb csak mondom. Attól viszont kiakadok ha mellettük én nem rhetem a saját kajám anélkül hogy mészárlásnak titulálják a családi vacsorát. ( úgy hogy nekik is főztünk külön, volt mit enniük). Szóval egyik szélsőséget sem tudom megérteni.

Belém egyszer kötött belém a nagybátyám, hogy én nyeszlett vagyok, de most már tudja, hogy miért, mert még húst se eszek, nagyon városi lettem, mióta egyetemre járok.

Azóta vagyok vegetáriánus, hogy megtudtam, hogy kerül hús az asztalra, ami falusi gyerekként négyéves koromban történt meg, az első olyan disznóvágáson, amin én is részt vettem. Soha semmi bajom nem volt azzal, hogy mások eszik a húst, a közeli családtagjaim is mind húsevők, de hál' istennek normális szüleim vannak, nem erőltettek rám semmit, sőt, nagymamám (ő főzött általában otthon) elment az orvoshoz, és megkérdezte, hogy ha a kisunoka nem eszi meg a húst, akkor mégis mit adjon nekem enni, hogy rendesen fejlődjek és egészséges legyek. Aztán, ahogy nőttem, sajnáltam a mamát, hogy nekem külön kell főznie, szóval kértem, hogy tanítson főzni, és hadd készíthessem el az ételeim saját magamnak. Megszerettem főzni, annyira, hogy szakács lett az egyik szakmám, most épp mást dolgozom, de szakácsként egyébként bármikor szívesen csináltam húst is, mindig úgy voltam vele, hogy ha már leölték azt az állatot, akkor talán ha nagyon jó minőségben készítem el, és valakinek egyrészt örömet okoz, hogy megeszi, másrészt értékes tápanyagokat nyer belőle, akkor nem volt hiábavaló az állat halála, és ehhez én is hozzá tudtam tenni a tudásommal, azzal, hogy hogy készítem el, ami szerintem csodálatos.

Visszatérve nagybátyámra, ott akkor eldurrant az agyam - ehhez hozzátartozik, hogy én iszok rendesen, ha kínálnak, szeretem a pálinkát is, meg az egyéb rövideket, és egy karácsonyi vacsorán, hát, kínáltak - nem értettem, hogy hogy engedheti meg magának valaki azt, hogy folyamatosan mások felett ítélkezzen, mindenki hangulatát szétcsessze ezzel, és kijelölje magát a megmondóembernek, szóval olyan mérges lettem, hogy úgy döntöttem, felveszem a stílusát, mondtam neki, hogy hát, ez van, nyeszlett vagyok, de legalább nekem van munkám, jó vagyok benne, járok egyetemre, tehát valószínűleg a jövőben még jobb munkáim lesznek, és örülök, hogy nem vagyok 160 kiló mint ő, nem élek az állam csecsén azóta, hogy anyám kirúgott otthonról, mert még ő sem szerette, csak eltartotta, plusz nem az asszony tart el és törli a szaros seggem, illetve, egy picikével több tiszteletet kérnék, hiszen én is fizetem azt az adót, amiből ő ilyen szép kerekre meg tudott hízni, meg amúgy is, hogy jön ő ahhoz, hogy bárki felett ítéletet hozzon, mit képzel, ki ő? Egy vendég a szüleim házában, ilyenkor illik dícsérni a kaját, amivel kínálják, a berendezést, és nem ekkora parasztnak lenni és beleugatni mindenbe.

Ők ott távoztak, anyám szerint "nem igaz, hogy nem tudtad lenyelni ezt, és befogni a pofádat", apám szerint "höhö, ez kvajó volt", a lényeg az, hogy azóta nem kell ilyen nyomorult családi kötelező pofaviziteken részt vennem, ha nem akarok. És általában nem akarok, szüleimhez, nagymamámhoz, unokatestvérekhez bármikor mehetek, akár bejelentés nélkül is, mindig szívesen látnak, és én is őket. Akik meg szerintem tuskók (szerintük meg nyilván én vagyok a... nem tudom, mi, de a rossz), azokkal meg nem találkozom. Így mondhatom, hogy nem néz le senki. Mert akik lenéznek, azokat egyrészt én is megvetem, másrészt nem találkozunk, tehát nem szembesülök a lenézéssel.

Párom családjában nincs ilyen, én nagyon értékelem, hogy az anyukája próbál időnként külön kajával kedveskedni, de már mondtam neki, hogy semmi szükség rá, ne fáradjon. Egyébként tényleg jól főz, illat alapján tudom, hogy jól készítette el a húst, és általában a köretből tudok enni, meg a desszertből is. Ott soha még egy rossz szót nem szóltak arra, hogy én nem eszem húst, ahogy egyébként akárhová mentem Magyarországon belül, és mindegy, hogy egy barát szüleinél szálltam meg, akik szintén régivágású falusi emberek, akiknek van hobbitelek, vagy szőlő, vagy disznó, vagy zimmer frei-ben a házinéni tudta meg, mindenhol az volt a reakció, hogy nem értették, miért, mert hát finom, de sosem szóltak le miatta.

Szóval szerintem csak a tényleges buta tuskó emberek pofáznak bele abba, hogy mások mit esznek. Ilyen meg vidéken, meg Budapesten is előfordul, nem kell velük foglalkozni, jobban rársz, ha kinn vannak az életedből, mert minden másba is bele akarnak majd szólni, csak, hogy validálják azt, ahogy ők élnek, ami nyilván az egyetlen helyes életmód, és mindenki más, aki máshogy él, az nem csak simán máshogy gondolkodik, hanem inzultálja őket azzal, hogy máshogy is lehet élni, és akkor talán az ő életmódjuk nem az egyetlen tökéletes mód.