Azoktól az emberektől kérdem, akik szenvedtek el már komoly traumát az életben: szerintetek nem kifejezetten sértő, hogy sokan mindenre (még a legsúlyosabb bűnökre is) kicsapják az áldozat / traumatizált kártyát, automatikus felmentésért?

Ok-okozati összefüggések bonyolult sora van.

A többség meg két véglet alapján dönti el, hogy melyikhez húz.

A jog és a pszichológia is... hogy most az elmebetegségnek számítson-e, vagy sem.

Mikor lehet egy szr elmebeteget, akiből már nem lesz ember, felőlem agyon is lehetne lőni, nemhogy gyógykezelés... míg másik, akinek nem jár gyógykezelés, de kéne (az is) és lehet hatásos lenne, azt csak börtönbe bsszák, majd kijön és lehet szrabb lesz, mint volt

Előző, ma 15:33-as vagyok

MINDIG van egyéni felelősség, és körülményei az illetőnek és társadalmi felelősség is.

"Bárkiből válhat bűnöző, nem is értem, hogy én miért nem lettem az" - Mark Twain

ma 15:33-as és ma 15:35-ös vagyok

mindegyik helyzet komplex és meg kéne érteni is, de legfőképpen az okokat kéne megszüntetni, hogy szrságok történjenek és szr embereket neveljen ki a társadalom

A kérdező hiába szeretné leegyszerűsíteni a dolgokat hogy ez a 13 éves, egy bűnöző és kész, mert minden történésnek van értelmes logikus háttere, aminek kimondása, nem vélemény, nem felmentés. Akkor sem ha az adott történés, más személyekre, korábbi történésekre vezethető vissza.

És akkor beszélhetnénk még a bűn relativitásáról is, mert hogy mi a bűn az nem abszolut, hanem aktuális társadalmi állapot, vélemény.

Ha ez a gyerek 1940 körül a Hitleri Németországban lőtt volna le tucatnyi zsidot, vagy zsidonak nevezett embert, akkor nemzeti hőst csináltak volna bellőle, és fel sem merűlt volna, hogy bűnöző, vagy elmebeteg, vagy hogy bármilyen családi problémájuk lenne. Hanem Hitler személyesen köszönte volna meg a szülöknek, hogy ilyen csodálatos, a nemzeti eszmékért elkötelezett bátor gyereket neveltek.