Egy pszichopata lehet kedves, jólelkű?

Válaszolva másoknak azért még írok dolgokat.

#11: "Mások érzelmeit sem érti, nem tud roluk, észre sem veszi. Olyan az emberek között, mintha egy vak embert beküldünk a porcelánboltba. Nem szándékosan okoz kárt, csak számárá nem létezik, az együttérzés, empátia, félelem, szorongás, és ezek befolyásolása nélkül, praktikusan, logikusan működik, viselkedik."

Ezzel van egy nagy gond, a kognitív empátiám nagyon magas véleményem szerint, másképp nem is tudnék manipulálni ha kéne. Emberek kiismeréséhez kulcsszerepet játszik. Olvasni tudok másokban, ha nekik valami fáj azt felismerem és megértem, ha én tettem akkor is. Nem vagyok robot ebből a szempontból. Logikus döntés az igaz, sok emberben azt is megérzem ha érzelemből válaszol esetleg feldúltan. Engem ez annyira nem veszélyeztet hogy ilyet tegyek. Van egy példám hogy tiszta legyen, ez pont jó lesz. Volt egy olyan évfolyamtársam nemrég aki közelebb akart kúszni hozzám nulla ismeretséggel. Én csendes és visszafogott vagyok az egyetemen, de népszerű is abból a szempontból, hogy a teljesítményeim kimagaslóak másokhoz képest. Sokan csak ezért beszélnek velem mert azt hiszik ettől ők is jobb jegyeket kapnak majd ha egy okossal barátkoznak. Vagy olyan infókat adok ami őket segíti majd. Nála ez nem volt kérdéses számomra a nulláról hirtelen nagy barátom akart lenni, ahogy észrevette sok ember az elején hogy a ranglista élén vagyok. A létező mindenről is azt gondolta én oldom meg helyette, segítem abban hogy ne bukjon meg, mert elég borzalmas leadásai voltak. Nem tudtam mit keres itt ezzel a teljesítménnyel, de megpróbáltam és segítettem neki. Amikor már az alapból 3-4 órás alvásaimra és munkámra szánt minimális időmre is azt hitte neki adom, akkor azért gyorsan meghoztam a döntést hogy kiszúrok vele. Tisztában voltam vele hogy ez neki nem fog tetszeni majd később, de azért én nem csúszok le a ranglétráról miatta. Megterveztem fejben milyen leadás elmulasztása, esetleg nagyon hibás beadása milyen tárgyból milyen következményekkel jár tematikában. Találtam egyet félév végi dátummal aminek javítása nem lehetséges és nem vizsgás tárgy kivételesen és még fő tárgy is (ezáltal annak nem teljesítése bizony félév ismétlést jelent, ami 1 teljes év kihagyás). Számítottam rá hogy ebben is a segítségem kéri, amit majd én oldok meg helyette. Rá is vezettem súlyos hibákra amiket kicsit gyanúsnak is tartott akkor, így nem is volt kérdés bennem hogy akkor előtte miért hazudta hogy nem ért hozzá. Mivel akkor a hibát meg sem érezhette volna logikusan. Előjött belőlem a bizalom kérdésének feszegetése, rávettem hogy csinálja azt úgy, hogy azt a saját döntésének is érezze. Addig játszottam vele kérdésekkel, míg elhitte magától hogy ez a jó út és magától cáfolgatta a butaságát később. Nem volt kérdés, miután leadta én jó jegyet kaptam ő pedig megbukott. Utána kérdezgette duzzogva és sírva másoktól meg tanároktól mi volt a hibája, de hiába volt az egész cselekedete. Magát okolta és engem is egy kicsit, de én mostam a kezem. Előadtam együttérezve, hogy ezt hogy képzelik erre nem adták meg? Hihetetlen. Szomorú voltam kívül, de belül majd szétfeszített a boldogság, tudtam mit tettem és örültem a kövér győzelmemnek. Nem volt tökéletes és nem is zavart annyira a tervemnek ez a része. Azonban utána nem láttam többet nálunk. Eggyel kevesebb ember aki így akart megközelíteni és lopni az időmből. Utána nem is keresett és nem is érdeklődött utánam, de ezt tudtam előre mi ez az egész.

"Lehet hogy a kérdező kisebb mértékben pszihopátiás állapotban van, de azért inkább összetett módon bolond, személyiségzavaros. Valoszinűleg egy egész korház kéne hozzá, hogy összerakják korképét."

Normális és egészséges épelméjű ember vagyok, köszönöm a véleményt.

"Egy pszihopata nem érez ilyet, semmit se érez, egyszerűen csak tárgyként tekint az emberekre, praktikusan használja a magakörüli embereket, mint a szerszámokat."

Részben igaz, érzelem helyett a saját családom is anyagi biztonságot sugároz főként, ezt nem tagadom itt. De nem hinném hogy ne tudnék tisztelni embereket ettől eltekintve, ahogy a családomat is.

"A pszichopata képes kialakítani erős morális tartást, ha megfelelő nevelésben részesült; ez sajnos valóban ritka, de nem lehetetlen."

Ha nagyon feszegetni kéne ezt a pszichopatás dolgom, akkor nem áll szándékomban bántani embereket se lelkileg se testileg, ha ők nem keltenek bennem valami számomra sértő vagy bántó/fenyegető érzést. Ez nem azt jelenti hogy a családom és neveltetésem valami tökéletes lett volna, apám alkoholista és nárcisztikus tüneteket mutat sokszor, anyám viszont egy számomra erősen túlzó szeretet akart már gyerekként is erőltetni. Így nem voltam elhanyagolva teljesen és talán ezért se vagyok mindenáron másoknak keresztbe tevős. Vannak jó példáim is.

"jólelkűséghez pszichopataként annyit érdemes tenni, hogy egyszerűen tegyél úgy, mintha jólelkű lennél, ahogy egyébként is tennéd, de ezt a maszkot ne vedd le akkor sem, ha rövid-középtávon előnyöd származna belőle. Állj ellen a kísértésnek, hogy mindenképpen demonstrálni akard az intellektuális fölényed."

Ez pont az amit még gyakorolnom kell, mert néha szükségét érzem ettől függetlenül.