Semmiben sem vagyok tehetséges. Miért van ez?

Gondolom, nem is tetted oda magad semmilyen ügy mellé, hogy kiépítsd magadnak a tehetséged, felépítsd a branded, a core competence-ed. Anélkül pedig nehéz.

A géniusz is jobb eséllyel válik géniusszá, ha kapcsolatba kerül az adott diszciplinával, uram bocsá' esetleg tesz is érte.

1) Iskolás vagy még és azt hiszed, hogy csak tantárgyakban lehet tehetségesnek lenni.

2) Nem próbáltál ki elég dolgot. Lehet, hogy azért nem mersz próbálgatni, mert önkorlátozó családi mintákat hozol.

Nem baj, hogy nem vagy tehetséges semmiben. Azt keresd meg, mit csinálnál szívesen és csináld addig, míg elkezd menni. Ha egyedül nem sikerül, akkor keress olyan tanárt, aki képes rá megtanítani. Ha azt mondják, nem neked való, keress másik tanárt, aki képes rá megtanítani akkor is, ha nem vagy tehetséges! Sajnos nagyon sok edző, tréner, tanár sztárcsináló akar lenni. Kimondottan tehetséges tanítványokat keresnek, mert azok jobb adottságokat hoznak magukkal és így az edző/tanár kevesebb hozzáadott teljesítményéből is több sikert és eredményt tudnak kihozni. Persze ipari szinten így hatékony. De azért elég sok sportoló, énekes, táncos, zenész, író, stb. bizonyította már, hogy annak ellenére is lehet akár világhíressé válni, hogy a sztárcsinálók nem látták értelmét foglalkozni valakivel. Attól, hogy valaki nem látja meg benned a tehetséget, még bőven több lehet benned, mint sok másikban.

A vele született, vagy Isten adta tehetség iszonyatosan túlértékelt. Van jelentősége, hogy miben természetesen jó valaki és lehet értelme az eleve adott erősségeket tovább fejleszteni. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy csak azokat a készségeket, képességeket érdemes fejleszteni, amikben már eleve jó valaki, mert ez nagyon könnyen egysíkúvá teheti, ami később akár sokkal nagyobb hátrányt is jelenthet, mintha inkább kiegyensúlyozottan fejlesztették volna a többi képességét is.

A sikernek pedig távolról sem csak a vele született tehetség lehat a kulcsa. Nagyon sok tehetséges ember lusta, nem akar tanulni, gyakorolni, csak abból akar megélni, ami tehetség veleszületett. Csakhogy ez a kezdeti adottság/érzék csak arra szokott elég lenni, hogy egy darabig könnyebben, kényelmesebben, nagyobb élvezettel, több sikerélménnyel menjen a tanulás. Aki viszont lusta beletenni a kitartó és kemény munkát, gyakorlást, hogy tovább fejlessze a képességeit, az meg fog rekedni azon a szinten, amit ajándékba kapott és nem fogja annál többre vinni. Közkeletű kifejezéssel élve elkótyavetyéli a tehetségét.

Akik viszont akár másoknál kevesebb tehetséggel megáldva, viszont kitartóan dolgozva, alázatosan tanulva, szorgalmasan fejlődnek, könnyen előfordulhat, hogy sokkal többre viszik bármelyik Isten adta tehetségnél, aki lusta odatenni magát. Egy ponton túl a vele született tehetség már nem sokat számít, mert ott már a hozzátett tanulás, gyakorlás, munka és kitartás számít igazán.

Éppen ezért lehet, hogy nem azt kéne keresned, hogy mi az, amiben tehetséges vagy, hanem hogy mi az, ami érdekel, amit szívesen csinálsz, ami foglalkoztat annyira, hogy kitartóan csináld akkor is, amikor nincs belőle sikerélményed. Merthogy a tanulás, edzés, felkészülés ritkán jutalmaz meg sikerélményekkel. A legtöbb területen évek, vagy inkább évtizedek kemény munkája kell hozzá, hogy elkezdjen látszani, hogy valami eredménye is van annak, amit addig csináltál. És ekkor még távolról sem világsztárrá váltál vele, csak elkezd látszani, hogy ha tovább csinálod, akkor talán lesz is belőled valami, nem csak egy kedves próbálkozó vagy.

Pont ez a gond a legtöbb sikerre, hírnévre, menőségre ácsingózó (jobbára) fiatallal, akik mind azért akarnak focisták, zenészek, énekesek, influencerek, bármi mások lenni, mert azt látják, hogy milyen menő népszerűnek, közkedveltnek, ismertnek lenni - viszont amikor ténylegesen csinálni kéne a munkát, akkor rájönnek, hogy őket csak a csillogás, a siker, a hírnév érdekli, nem a munka, edzés, gyakorlás, zenélés, meg a siker eléréshez vezető rengeteg kemény munka. Ezért mondják a legtöbben, akik ezt már megtapasztalták, hogy ne a siker és a csillogás miatt csinálj bármit, hanem azért, mert élvezed magát az odáig vezető (vagy akár téged odáig egyáltalán el sem juttató) küzdelmeket is. Akkor menj sportolónak, ha magát a sportot, az edzést, a versenyzést, a gyakorlást szereted. Akkor menj zenésznek, ha zenélni szeretsz, szívesen gyakorolsz órákon át akkor is, amikor senki nem hallja, sőt jobban is örülsz neki, mert marhára nem megy még, akárhogy próbálod...

Tehetséget nem tudják jól mérni. Általában félreértés itthon. Hozzok egy példát IQ. Te lehet kiemelkedő vagy 110-zel a 80-100-as csoportokban, de 100 IQ elég, hogy ledoktoráljál egyetemen. Vagyis ezernyi tényező van itt, ami miatt a lakosság fele nem diplomás. Így kell kezelni a tehetség fogalmát. Egyszerűen röhejes elképzelés, azt gondolni, hogy nem egy társadalomban élünk.

Nem rugóznék sokat ezzen, mert 40 évesen lehet látni valakin, hogy az volt. Érdeklődj valami iránt. Így lehet lesz az életetnek értelme.