Férfiak többsége miért nem segít házimunkaban soha? Érthető fáradtak munka után

Mert te ilyen ferfiakkal ismerkedsz, idiota.

Egy normalis no reg felismerte volna es otthagyta volna

Van aki ilyen, van aki olyan.

Én például ahogy hazaértem 8 óra munka után, nekiálltam sütni. Csináltam egy ételt ami pusztán 4 órámba telt, közben pedig elmosogattam meg felmostam a fürdőbe és a WC-be. Szóval nem mindenki lusta, persze vannak napok amikor nekem sem megy semmi se. :D

Az, hogy a nők is dolgoznak az újdonságnak számít. Mármint nem szó szerint, de mindjárt leírom mire gondolok.

Az ősembereknél a hímek mentek vadászni. Nők nem voltak köztük, ők a gyerekekért és az egyebekért voltak felelősek, bár ezt most csak abból tudom, amiket hallottam/láttam/olvastam, eddig még nem jutottam Ouija táblához, hogy megkérdezzem egy Ősember szellemét.

Aztán ahogy haladt előre a kor, úgy megmaradt ez a felállás is.

Régen a férfi dolga volt, hogy dolgozzon. Hajnalban felkelt és este esett haza, akkor neki se ideje, se kapacitása nem mardt a házimunkára. Persze a gyerekeket szerette, nevelgette, meghallgatta, néha elvitte magával valamelyiket, ha menni kellett valahova, hogy időt tltsön velük, de azon kívül beburkolta a kaját, aztán ment aludni. Amíg a gyerekek picik voltak, a nő tartotta rendben a házat és leginkább ő törődött a gyerekekkel. Aztán ahogy nőttek, a fiúk be tudtak segíteni az apának a munkában (főleg, ha az apa a földeken dolgozott), a lányok az anyukának a ház körül, de például a lányok is hamar kirepültek, férjhez mentek, jött a gyerek, akkor anyukának ott is be kellett segíteni a kisbabánál, és a fiúk sem sokáig maradtak az apának extrasegítségként, mert ők is hamar elkerültek otthonról, például valami szakmát kitanulni. Általában ezért is volt ez a felosztás, hogy az apa készítette fel a fiúkat a kemény munkára, az anya a lányokat a háziasszony létre.

Ez így volt természetes, sőt, az, hogy elfogadott legyen az, hogy dolgozzanak (meg egyéb jogaik legyenek) csak később jött be. De hiába is tettek szert valami munkára, a kenyérkereső továbbra is a férfi maradt. Szóval egy több évszázdon át fennálló jelenség kezdett el kikopni a mindennapokból fokozatosan, de nem minden háztartásban fogadták is ezt el és megmaradt az a felfogás, hogy a nőnek a konyhában a helye meg a házimuna az ő rezortja, ezt a felfogást is tették bele az utódok fejébe.

Persze ez folyamatosan kopik ki, vannak házaspárok ahol a férfi keresi a kenyeret és ez a fő feladata, vanna, ahol a férfi és a nő egyenlően keresik meg a kenyeret és egyenlően osztják el a házimunkát és egyenlően törődnek a gyerekekkel.

Mondjuk úgy a múlt árnyéka. Régen nagycsalád volt, mindenkinek megvolt a feladata: férfiak végezték általában a mezei munkát, állatokat ellátták -ezek napjainkra itt Magyarországon kivesztek legtöbb helyen, emellett ott volt a rendes munka is és a ház körüli javítások. Akkor volt amit csinálniuk, nem maradt idő a házimunkára, amit a nők csináltak. A középkorban pl. a férfiak mosogattak. Most ez megint kezd visszetérni, úgy gondolom száz év múlva nem marad semmi abból, hogy női vagy férfi munka.

Tehát az, hogy a férfinak mennyit kellene átvegyen ezekből a házimunkának nevezettekből, attól függ, mennyi a dolga ezeken túl. És ez fordítva is így van. Te itt az első kommentben leírtál egy általánosítást, amely helytelen. Mivel különböző az, kinek mennyi a szabadideje. Miután hazaérek én a munkából, lepihenek egy órára, aztán megcsinálom azt amit kell, a sok időt igénybe vevő feladatokat inkább hétvégére hagyom.

Amúgy van ahol nem lustaság és nem is a régről fennmaradt megszokás. Vannak olyan emberek, akik a saját módszereiket szeretik a házimunkát illetően. Nálunk például anyukám külön élvezte, ha eljött a hétvége és volt ideje rendesen kitakarítani. Őt pont zavarta, ha más besegít neki, neki volt egy bevett módszere és azt egyedül szerette csinálni, így apukám meg a szerelésekért és egyebekért volt felelős.

Amikor már abban a korban voltam, hogy segítsek a házimunkában, akkor is mindig jött anyukám, hogy ezt nem jól csinálom, azt nem jól csinálom, vagy megcsinálta újra ő maga amíg nem figyeltem, de nem gonoszságból, hanem, mert megvolt ez a saját szokása, nem szerette, ha ebbe más belekontárkodik.

Ezt azért értem így meg, mert ezt én is elörököltem. Ha másképp pakolnak el itthon valait, akkor ideges leszek. :D De gimiben és egyetemen is pl a csapatmunkáknál a rém voltam, egyszerűen gyűlöltem, ha mással kellett dolgozni, mert nekem volt egy menetem és bizony ha valaki ki akarta venni a részét a munkából, azt belekontárkodásnak éreztem. :D